„Lélekzetet” váltott a versszínház

A rendszerváltás nem pusztán politikai fordulat volt, hanem a magyar társadalom egyik legmélyebb lelki és szellemi átalakulása. Ezt a történelmi tapasztalatot dolgozta fel az Első Magyar Versszínház új produkciója, amely a költészet, a színművészet és az élő zene találkozásával idézte meg a szabadságvágy, a remény, a kétely és a kiábrándulás évtizedeit.

Az előadás Csoóri Sándor, Petri György, Orbán Ottó, Buda Ferenc és más meghatározó kortársköltők műveiből építkezett, miközben hangsúlyosan jelentek meg olyan klasszikusok, mint Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Radnóti Miklós művei.

Az est egyik legnagyobb hatású részét Lutter Imre Radnóti- és József Attila-díjas előadóművész, költő három József Attila-versblokkja jelentette. A Levegőt! és a Thomas Mann üdvözlése, az A Dunánál, valamint a Hazám megszólaltatását egyaránt nyílt színi taps követte.

A versek különös erővel kapcsolták össze a két világháború közötti Magyarország társadalmi kérdéseit a rendszerváltozás szabadságeszményével és a jelenkor dilemmáival.

Ugyancsak kiemelkedő pillanatot jelentett Borbély Sándor Kaleidoszkóp-díjas színművész Petőfi-szövegre épülő jelenete, amely drámai erejével váltott ki nyílt színi tapsot. A közönség Huzella Péter Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész két dalát is hasonló elismeréssel fogadta.

A produkció egyik meghatározó értékét az élő zenei megszólalások jelentették. Huzella Péter gitárjátéka és megzenésített versei, valamint Varga Gábor jazz-zongoraművész közreműködése változatos hangzásvilágot teremtett. A zene nem csupán kísérte a költeményeket, hanem önálló dramaturgiai szerepet kapott.

A színpadon a három művész mellett a Budapesti Versmondó Klub tagjai is szerepeltek, megjelenítve a versmondás közösségi erejét.

Az előadást Wiegmann Alfréd Radnóti- és Csokonai-díjas rendező állította színpadra, dramaturgja Kürti László költő volt. A jelmezek és kellékek előkészítését Szennik Éva, a technikai koordinációt Korompai Gábor végezte. A színpadi hatást hang- és fénytechnikai megoldások erősítették.

A produkció április 11-i nyilvános főpróbája egyben az első teljes értékű, közönség előtt megtartott bemutató is volt. Az eredetileg későbbre tervezett díszelőadás Borbély Sándor megbetegedése miatt nem valósulhatott meg.

A 62 néző előtt megtartott bemutató ugyanakkor igazolta a produkció művészeti koncepciójának életképességét. A nyílt színi tapsok különösen figyelemre méltók egy olyan előadás esetében, amely elsősorban történelmi, erkölcsi és társadalmi kérdésekkel szembesíti közönségét.

A LÉLEKzetváltás a magyar költészetet nem történelmi illusztrációként, hanem a szabadságról, a felelősségről és a nemzeti önismeretről folytatott eleven párbeszédként állította színpadra.

Az előadás a Magyar Versmondók Egyesülete szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.