Hírek
A kultúra nem dekoráció, hanem közjó
„A kultúra nem attól marad fenn, hogy őrizzük, hanem attól, hogy működtetjük” – a Magyar Színházi Társaság új alapokra helyezné a kulturális működést és már vannak is erre javaslatai
Újabb színházi szervezetek csatlakoztak a Magyar Színházi Társasághoz (MSZT) – Apertúra, Rév Színház, STEREO AKT, Szkéné Színház, Trafó Kortárs Művészetek Háza –, illetve csaknem húsz további itthoni és határon túli magyar színház kezdeményezte a felvételét.
A Magyar Színházi Társaság a legrégebbi és legszélesebb körű hazai színházszakmai szerveződésként működik: jelenleg több mint 80 tagot tömörít, s 17 jelentős szakmai szervezetet fog össze. Bodor Johanna elnök a tegnapi közgyűlésen elmondta:
„A Magyar Színházi Társaság az utóbbi időben nemcsak a szakma aktuális kérdéseivel foglalkozott, hanem egy új kulturális modell tervezetének kidolgozásával is. Hiszen ezt megígértük.
Egy olyan javaslat körvonalazódik, amely a magyar kultúra egészének működését próbálja újragondolni. Az elmúlt másfél évtizedben Magyarország kulturális élete olyan központosítási folyamaton ment keresztül, amely történelmi léptékben is rendkívüli. Intézmények kerültek el korábbi fenntartóiktól, elvettek önkormányzati jogköröket, meggyengült a szakmai autonómia, és a támogatási rendszer teljesen kiszámíthatatlanná vált.
Fontos kimondanunk: ha egy ország kultúrája széttöredezik, a közösségi részvétel és a demokrácia is veszít az erejéből. Ha viszont a kultúra szabadsága, hozzáférhetősége és intézményi függetlensége megerősödik, az kihat a társadalmi bizalom egészére.
Ezért korszakos irányváltásra van szükség: a kulturális rendszer egészének újragondolására a finanszírozásban, az intézményirányításban, az autonómiában és a szakmai minőségbiztosításban. A kultúra nem dekoráció, hanem közjó.
Ráadásul a 21. században a kultúra már digitális platformokon is terjed, algoritmusok szűrik, és hálózatokban válik közösségi élménnyé – ezért a hozzáférést és a jelenlétet ebben a kiterjesztett, digitális térben is tudatosan kell alakítani.”
Az MSZT közgyűlésén Bodor Johanna arról is beszélt: a társaság több mint száz pontból álló kulturális javaslatcsomagot állított össze, és nyitott a szakmai együttműködésre a demokratikus, új kormányzattal. Egyben az MSZT megszavazta azt is: pár héten belül a teljes szakma bevonásával szerveznek fórumot, ahova további előremutató javaslatokat is várnak, amelyek valódi, konstruktív megoldásokra törekszenek, és nem a megosztottság elmélyítését, hanem a közös szakmai alapok újjáépítését szolgálják.
Bodor Johanna elnök a hétfői közgyűlésen hangsúlyozta: az MSZT nem keresett kerülőutakat, következetes, egyenes, tisztességes és bátor megszólalásaival folyamatosan jelen volt a nyilvánosságban, jelezte szakmai aggályait színházvezetői kinevezések kapcsán, többször élesen szóvá tette az előadó-művészeti pályázati rendszer torzulásait, az átláthatóság hiányát és a döntések aránytalanságait, azt, hogy az eddigi kulturális finanszírozás gyakorlata újra felélesztette a tiltott–tűrt–támogatott kategóriákat.
„A Magyar Színházi Társaság továbbra is a teljes szakma érdekeit képviseli. A szakmaiság nem osztható fel politikai vagy intézményi törésvonalak mentén – nincs kétféle magyar kultúra és nincs kétféle színházi szakma. Abban hiszünk, hogy az MSZT egyenes beszédre épülő szakmai és erkölcsi alapállása képes lesz kimozdítani a színházi közeget a megosztottság állapotából.
A feszültség és az indulat beszűkíti a tisztánlátást: valódi, működőképes megoldások csak párbeszédből és közösen kijelölt célok mentén születhetnek. A színház nem lehet hatalmi logikák eszköze. Mert ha azzá válik, akkor éppen azt veszíti el, amiért létrejött: a szabadságát, a hitelességét és a közönséggel való őszinte kapcsolatát”, tette hozzá Bodor Johanna.
A Magyar Színházi Társasághoz tartozó szakmai szervezetek vezetői az elmúlt fél év tapasztalatairól beszéltek. Beszámolóikból egyértelműen kirajzolódott: súlyos forráshiánnyal küzdenek, működésük sok esetben megalázóan a minimális szintre szorult vissza, miközben meghatározó programok – köztük jelentős gyermek- és bábfesztiválok – maradnak el vagy kerülnek veszélybe. A helyzet nemcsak szakmai, hanem közösségi veszteségeket is jelent. Világossá tették, hogy az MSZT-vel közösen akarják keresni a megoldásokat.
Bodor Johanna elnök a felszólalásokra így reagált: „Most a felelős beszéd ideje van – és ennek természetes része a megfontoltság. Most minden szónak különös súlya van. Köszönöm az MSZT-tagok következetes szakmai tartását.”
Az MSZT elnöke röviden ismertette azt a kulturális stratégiatervezetet, amelyen az elmúlt hónapokban számos szakember dolgozott: „A megújulás nem képzelhető el anélkül, hogy helyreállítanánk az alapokat. Vissza kell állítani az önkormányzati kulturális jogokat, mert a helyi kultúra nem működhet központi vezérlés alatt. Helyre kell állítani az iskolák és a kulturális intézmények kapcsolatát: a fiatal generációk kulturális részvétele a demokrácia jövője. Biztosítani kell az intézményi autonómiát és a szakmai szabadságot – átlátható, szakmai pályázati rendszerekkel, ahol nem a politika, hanem szakmai testületek mérlegelnek.
Meg kell erősíteni az NKA függetlenségét, és ki kell terjeszteni a finanszírozás bevételi bázisát. És erősíteni kell az átláthatóságot a közbizalom helyreállítása érdekében. Ezek azok az alapkövek, amelyek nélkül nincs kulturális stabilitás.”
Az MSZT tervezetében az is szerepel: Európa számos példát mutat arra, hogy a kultúra támogatása nem kiadás, hanem társadalmi befektetés. A Magyar Színházi Társaság jó néhány európai ország új kulturális modelljeit tanulmányozta, amelyeknek közös metszete három fogalom: hozzáférés, fenntarthatóság és társadalmi hatás. Ez az a három pillér, amelyre az új magyar modell is épülhet.
A fenntartható kultúra azt jelenti, hogy a kultúra mindenki számára elérhető, intézményei stabil és kiszámítható forrásból működnek, nem függnek politikai ciklusoktól, a digitális és a hagyományos világ egymást erősíti, a kulturális örökség és a kortárs művészet nem egymással szemben áll, hanem egymást kiegészíti, és a kultúra a közösségek építésének terepe.
„A kultúra nem attól marad fenn, hogy őrizzük, hanem attól, hogy működtetjük. A finanszírozási rendszer újratervezése elkerülhetetlen. A jelenlegi rendszer nem átlátható, nem kiszámítható, nem hatásalapú és nem több lábon álló.
A kulturális ÁFA átalakítása ennek egyik kulcseleme. A 27%-os kulcs kulturális gát, ezzel szemben differenciált rendszer szükséges, amely különbséget tesz közszolgálati és profitorientált kulturális tevékenység között, ahogyan azt számos európai ország gyakorlata is mutatja. A TAO rendszer újraalapozása szintén szükséges: teljesítmény- és társadalmi hatásalapú támogatással, valós adatokon alapuló, digitálisan ellenőrizhető rendszerrel. A modern mecenatúra erősítése – vállalati és közösségi együttműködések – nélkül nincs fenntartható finanszírozás”, írják a javaslatok között, amely koncepciótervet teljes változatban egy széleskörű fórumon tárnak a szakma elé.
„Az elmúlt másfél évtized után egy új, átláthatóbb és arányosabb kulturális rendszer kialakítása – a szakmai szervezetek tudására támaszkodva – megerősített állami szerepvállalást igényel, amely egyszerre garantálja a működés biztonságát, a döntések szakmai megalapozottságát és a hozzáférés egyenlőségét.
A magyar kultúra akkor erős, ha a társadalom is az. És az MSZT javaslatcsomagja erre épít: a kultúra szabadságára, a közösség erejére, és arra a meggyőződésre, hogy a kultúra nemcsak örökség, hanem jövőteremtő erő is”
– jegyezte meg Bodor Johanna elnök.
Az MSZT közgyűlésén szó esett arról is: Radnóti Zsuzsa Kossuth-díjas dramaturg a Magyar Színházi Társaságra hagyományozta az általa alapított Kortárs Magyar Dráma-díjat, amely a halála után felvette az ő nevét.
Valamint azt is bejelentették: az MSZT nemrég elhunyt örökös ügyvezető titkára, Vajda Márta nevét ezentúl egy díj viseli, amelyet minden évben „egy emblematikus színházi embernek” ítél oda a Társaság.
Magyar Színházi Társaság
2026. április 20.
Fotók: Szkárossy Zsuzsa
Forrás: szinhaz.online
