A költészet, mint a gyermekszülés

Erotikával átszőtt írásait Eszenyi Enikő tette népszerűvé. Tanárnak indult, de hol azzal vádolták, hogy drogdíler, hol szabad szájú költeményeit rótták fel neki. Zenésznek és színházi embernek is nevezhetné magát, mégis leginkább költőnő Kiss Judit Ágnes.

Vajon miért néznek el többet egy férfinak, mint egy nőnek? Miért roppant kínos, ha egy lány nyíltan beszél a pajzán vágyairól, és miért imponáló, ha ugyanazt egy fiú teszi? – ezekről a kérdésekről még beszélni is ciki, nemhogy verset írni. Kiss Judit Ágnes viszont nem az a fajta, aki lakatot tesz a szájára. Költőnek és nőnek lenni egyszerre – sokak szerint izgalmas párosítás.

– Manapság valahogy divatosabbak a női szerzők. Van például egy kedves pécsi barátom, aki pasi létére női néven adta ki a verseit, és jóval nagyobb sikert aratott, mint amikor a saját nevén publikált. Igaz, a végén kezdett kínossá válni a dolog, mert amikor díjat kellett átvenni, kénytelen volt felfogadni egy színésznőt, hogy jelenjen meg helyette. A „nőbőrbe” bújt férfiak miatt ma már mindenki gyanús. Velem például az elején mindenképp személyesen akart találkozni a szerkesztőm, mert gyanakodott, hogy én meg férfi vagyok – meséli Kiss Judit Ágnes.

Az ízig-vérig pesti költőnővel az egri könyvtárban találkozunk, s hamar kiderül, a kisvárosi olvasók betéve tudják, idézik a sorait. Mára nem csak azok ismerik, akik elmélyedtek a kortárs költészetben. Merész leányzók az ő szókimondó verseivel felvételiznek a színművészetin. Történt ugyanis, hogy Eszenyi Enikő még azelőtt felfigyelt a kettős erkölcsről szóló, frivol hangvételű balladájára, mielőtt az megjelent volna, és lelkesen beemelte A gyönyörben nincs középút című önálló estjébe.

Irgalmasvérnő című kötetével robbant be az irodalomba, viszont éppen emiatt küldték el az iskolából, ahol tanított. A tantestület megbélyegezte, mondván: ha ilyeneket ír, biztosan így is él…

– Sokan nem tudják elképzelni, hogy a versekben megjelenő „beszélő” az nem én vagyok. Inkább azt mondanám, ha lenne egy gátlástalan, rámenős ikertestvérem, akkor az ilyen volna – magyarázza. Egy korábbi iskolájában meg azzal jelentették fel, hogy biztosan droggal üzletel. A diákjaival ugyanis közvetlen viszonyt ápolt, s olyan jól érezték magukat az óráin, hogy a kollégák szerint a feldobottság oka nem lehetett az irodalom, hanem csak valami tudatmódosító szer. A kirúgott költőnő a maga fegyverével vágott vissza: írt egy szadista verset, amiben kiadta a mérgét. Gondolta, ez csak etikusabb a direkt késelésnél… Egyébként a már említett balladáját is a bosszú ihlette. Egy ismert zongoraművész ugyanis átlapozta a verseit, majd ezzel a megjegyzéssel dobta vissza: „ennek is csak izélhetnékje van”.

– Tanítani persze most is tanítok. Ez hivatás, függés. Olyan, mint amikor valaki azt mondja: három éve nem iszom, de azért alkoholista vagyok. Egy drámatagozatos középiskolában tartok órákat, s épp a múltkor eszméltem rá, hogy de jó, megint székeket tologatok egy osztályteremben és szenvedélyesen színházat csinálok – mondja. Kiss Judit Ágnes igazi diplomahalmozó: bölcsész és drámatanári oklevele van, ráadásul oboa szakot végzett Pécsett. Most ugyan nem zenél az együttesével, a Keleti Átjáróval, de a muzikalitás a költőt is megsegíti: könnyedén használja az antik időmértékes strófákat. Neki hexameterben szól az a hétköznapi felirat is: gépjárművezető-igazolványok kiadása.

– A versben és az imádságban mindent szabad – így magyarázza Kiss Judit Ágnes, hogyan fér össze keresztény volta és szabad szájú költészete. Egyébként a nyelvész Nádasdy Ádámmal ért egyet, aki szerint káromkodás címén sok durvaságot el tudunk fogadni.

– Egy férfi írót komolyan vesznek, tőlünk viszont elvárják, hogy hamvas, bájos, ártatlan lények legyünk. Már kiveszett belőlem a lázadás, bár tudom, hogy nincs egyenjogúság. Értelmiségi körökben mozgó pesti lányként még viszonylag jó a helyzetem. Vidéken szigorúbbak a nemi szerepek – jegyzi meg.

– Az írás olyan számomra, mint a gyermekszülés lehet, bár abban még nem volt részem. Néha szeretek önsajnálatban lubickolni, és kifejezetten kapcsolatfüggő vagyok. Engem azzal lehetne kinyírni, ha kilöknének egy lakatlan szigetre. Ám ha kész a vers, minden eltűnik, ami addig rossz volt – vallja Kiss Judit Ágnes. – S ami a legnagyobb csoda, hogy egy jó versben mindig több van, mint amit én beleírtam.