Versműködés az agyban

T.S. Eliot 1932-ben már arról beszélt, hogy az igazi költészet már azelőtt megszólítja az embert, hogy a mögöttes jelentéstartamot megértenénk. Valami hasonlót állít a modern tudomány is, mivel maga a zenei hangzás az, ami lebilincselő az emberi agy számára, és csak ezután kezdünk el foglalkozni a szavak mögötti jelentéssel.

„A líra egy olyan szépirodalmi műnem, amely bizonyos verstani sajátosságok figyelembe vételével közvetít érzéseket, gondolatokat, ideákat. Úgy tűnik, az agyunk éppen ezért reagál is erre, méghozzá már azelőtt, hogy a konkrét szavak értelme eljutna a tudatunkig” – fogalmaz a kutatást vezető Guillaume Thierry, a Bangor University munkatársa.

A kutatás során a szakemberek olyan versmintákat hoztak létre, amelyek vagy követték, vagy épp megszegték egy adott versforma szabályait. A cynghanedd egy tradiciionális walesi versforma, amelyet olyan anyanyelvi beszélőknek mutattak meg, akik nem ismerték korábban ezt a műfajt. A feladat az volt, hogy az önkéntesek pontozzák, hogy „jó” vagy épp „nem jó” a bemutatott versláb.

Érdekes módon a többség képes volt megállapítani, mely versminták követték a formai sajátosságokat, hiába nem ismerték a szabályokat. Mindez a szakember szerint azt mutatja, hogy agyunk ösztönösen feltérképezi a verstani sajátosságokat, és képes azokat konkrét irodalmi tudás nélkül is reprodukálni. Mindez valószínűleg akkor is így van, ha a szavakat sem értjük, mivel a ritmus ezekben az esetekben is a segítségünkre van.

forrás: vital.hu