Új verstöredékek Szapphótól

Világszerte valóságos szenzációt keltett a Live Science tudományos hírportál közleménye, amely szerint egy magángyűjtő az oxfordi egyetemnek papiruszt ajándékozott. Nem sokkal később Dirk Obbink klasszikafilológia professzor kiderítette, hogy az időszámításunk előtti harmadik századból származó ajándék Szapphó ókori görög költőnő két, eddig ismeretlen verstöredékét tartalmazza.

Szapphó (Kr.e. 619 k.-568 k.), aki Leszbosz szigetén írt és alkotott, a görög líra egyik legismertebb egyénisége. Életművéből egyes források szerint egy, mások szerint kettő hosszabb és számos rövidebb töredék maradt fenn.

A szenvedély költőnője, verseinek állandó témája a szerelem, költészete nagy hatással volt a római lírikusokra, Catullusra, Horatiusra.

“Lélegzetelállító az új Szapphó-felfedezés. Ez a legjobb állapotban megőrződött Szapphó-papirusz, csak néhány betűt kell helyreállítani az első versben. Tartalma szintén izgalmas” – mondta a The Daily Beast hírportálnak Albert Heinrichs, a Harvard Egyetem klasszika professzora, aki megvizsgálta a papiruszt.

A versek egyike két férfit – Charaxos and Larichos – ír le, akiknek a neve az ókori tanítómesterek szerint Szapphó testvérinek a nevét takarja. A versben a költőnő aggodalommal ír a tengeri utazó Charaxos biztonságáról egyik tengeri útján. A másik versrészlet egy szerelmes vers, amelyben Aphroditéhoz, a szerelem istennőjéhez könyörög segítségért.

A magát megnevezni nem kívánó magángyűjtő a Kr.e. 3. századból származó papiruszt Oxfordnak ajándékozta, és Dirk Obhink klasszikafilológia professzor akkor fedezte fel a jelentőségét, amikor elkezdte fordítani azt. Obhink közreadta a szöveg próbafordítását, amelyet később egy tudományos folyóiratban publikálnak majd – olvasható a Live Science tudományos hírportálon.

Erről a felfedezésről kérdezte a Népszabadság Csehy Zoltánt, a pozsonyi Comenius Egyetem oktatóját, költőt, műfordítót, aki többek között az ókori erotikus költészet gyöngyszemeit magyarította. Lélegzetelállító felfedezés, írta a Harvard Egyetem klasszikaprofesszora. Vagyis nem szenzációhajhászásról van szó. Az általunk kérdezett műfordító, aki az ókori erotikus költészet jeles ismerője, Dirk Obbink cikkét ismeri, és ez a dolgozat szerinte meggyőző. Mivel nem Szapphó-kutató, így mélyebb filológiai vizsgálatot nem állt módjában elvégezni.

Azt kijelentheti azonban, hogy a két verstöredék jól illeszkedik az eddig ismert töredékes korpuszba, két korábbi szöveggel motivikus rokonságot mutat. A pozsonyi egyetem oktatója a Népszabadság számára elmondta, hogy az évszázad első éveiben is előkerültek addig ismeretlen Szapphó-szövegek, köztük egy teljes költemény is, mely révén a teljes egészében fennmaradt Szapphó-versek száma 100 százalékkal megnőtt: most már két ilyen létezik, az életmű többi ránk hagyományozódott része (sajnos) töredék. Erről Ritoók Zisgmond írt behatóan magyarul a Holmi című folyóiratban.

A hír olvastán sokan tamáskodnak, vajon kétezer évvel a keletkezésük után tényleg előkerülhetnek-e ilyen páratlan alkotások. Csehy Zoltán szerint ezen nincs mit csodálkozni, kételkedni sem érdemes a hír igazságtartalmában, mivel a technika fejlődésének köszönhetően nem kizárt, hogy még számos szenzációs felfedezéssel gazdagodik szellemi örökségünk. Ma már a papiruszok és a palimpszesztusok („újrahasznosított” pergamenek) átvilágításával is csodákat lehet művelni. A mostani felfedezés kapcsán újra felvetődik az a kérdés, vajon miért annyira népszerű napjainkban is Szapphó.

Akadnak, aki azt állítják, hogy jórészt azért, mert leszbikus erotikus műveket alkotott, ami ritka téma. Csehy nem hiszi ezt: – Mai fogalmainkat nem célszerű visszavetíteni Szapphó korába. A görögök szerelemfelfogását nem szorította szigorú keretek közé sem az egyház, sem a jog, sem az orvostudomány, ugyanakkor náluk sem voltak általános érvényű viszonyulások, a poliszoknak és a megszervezett közösségeknek saját szabályaik és normáik voltak. Szapphó a szerelmi vágy költője, függetlenül attól, hogy ez a vágy milyen nemű személyre irányul. A két új lelet egyike is szerelmes vers.

Itt is inkább az érdekes, hogy milyen tisztességtudóan közvetlen nyelven szól a vágy istennőjéhez, Aphroditéhez. Szapphó tagadhatatlanul nagy szerepet játszott a leszbikus emancipáció folyamatában, de ez nem jelenti azt, hogy ő maga tiltott vágy megszállottja lett volna. A maga természetes örömeivel és gyötrelmeivel élte és írta meg a szerelmet. És a verseit olvasva nem is értjük, hogy ez miért lehet egyáltalán furcsa vagy szenzációs a ma embere számára: ami szenzációs, az a tömény költészet maga, a nyelv hajlékonysága és érzékisége.

Csehy elmondásában az ógörög költőnőt lehetetlen irodalomtörténeti tárlóba zárni,mert örök szabadságra született. Pedig hosszú ideig csupán egyetlen teljes költeményét ismertük. Mostanság az újabb versleleteknek köszönhetően ez a szám kettőre emelkedett. A többi töredék, melyből fantáziával test teremthető. Ez a töredékjelleg kihívás mind a filológus, mind a műfordító, de még a költő számára is. Ki ne ismerné például Radnóti szép átköltését, vagy Adyét? Általuk formáljuk meg a mi „hiteles” Szapphón kat.

Csehy tavaly egy tanulmányban összegezte Szapphó jelenlétét a kortárs magyar költészetben, mert elképeszti a hazai értelmezői sokszínűség Schein Gábortól egészen Ágensig. A lírai hangmegütés, a női sors, a művészsors, az identitás, a szerelmi öngyilkosság mítosza mind megannyi magyar Szapphót rajzol elénk. Csehy szerint: – A költőnő nemcsak a líra ősanyja, hanem bármikor megszólítható beszélgetőtárs is. Minden kis töredékében ott van az egész törékeny nagysága, a költészet különös esszenciája. Felemelő és izgalmas feladat ebből minél többet anyanyelvemen is közkinccsé tenni.

(forrás: MTI, Népszabadság, kulturpart.hu)