Solténszky Tibor búcsúja

Kedves Kollégák, Barátok, akik tisztelték, szerették, tudatjuk, hogy Solténszky Tibor dramaturg, rendező, rádiós, tanár, színjátékos temetése 2016. június 27-én, hétfőn, 14h órakor lesz, a Fiumei úti temető szóróparcellájában. A búcsúztató után szeretettel várunk mindenkit a Nyitott Műhelyben (1123 Budapest, Ráth György u. 4. ), 16.00 órától egy emlékezős baráti összejövetelre.

Hogy ki volt Solténszky Tibor? Önmagáról így mesélt:

“1953-ban születtem. Gimnáziumba Debrecenben jártam (Tóth Árpád Gimnázium), ahol a Magi István vezette diákszínjátszó együttes tagja lettem. A szegedi JATE Állam- és Jogtudományi Karán kezdtem egyetemi tanulmányaimat 1972-ben. A színjátszás, a színház vonzásába kerülve pár év után a jogot abbahagytam, a Paál István vezette Szegedi Egyetemi Színpad színésze, majd diák-vezetője lettem; velük eljuthattam a kontinens jelentős progresszív színházi fesztiváljaira (Wroclaw, Nancy, Parma, Villach, Belgrád, Zágráb, Lódz stb.); tanultam Józef Szajna híres Stúdió Színházában, JerzyGrotowski Laboratórium Színházában; később színésztréninget vezettem szerte az országban. A nyolcvanas évek elején rövid ideig dolgoztam a Stúdió K-ban is.

A rádiós

Bemondóként kerültem a Rádióhoz 1978. december 1.-én. Hangom sokáig hallható volt számtalan rádiós és televíziós műsorban.

1982. január 1.-től a Rádiószínház dramaturgja, 2003. január 1.-től megszűnéséig, 2011. június 30.-ig, vezetője voltam. Több mint háromszáz kortárs magyar és külföldi darab bemutatóját jegyzem dramaturgi, írói vagy rendezői minőségben.

Legfontosabb rádiójátékaim: Kékszakáll (Max Frisch kisregényéből), Pogány tűz (Kodolányi János színdarabjából), Az üzlettárs (Joseph Conrad nyomán), Sába királynője (Szomory Dezső színművéből), Senkise (Jerzy Andrejewski poszthumusz regényéből), Az aranyecset (Nemes Nagy Ágnes meseregényéből), a Szalmabábuk lázadása (Páskándi Géza regényéből), A kétfejű fenevad (Weöres Sándor drámájából). Fontosabb rádiórendezéseim leginkább kortárs szerzők művei: Andrejewski, Erdős Virág, Papp Zoltán, Pataki Éva, Páskándi Géza, Péterfy Gergely, Thuróczy Katalin, Toepler Zoltán, Vajda Miklós, Vathy Zsuzsa, Vörös István és mások.

Évekig riportere, jegyzetírója, olvasószerkesztője voltam a Rádió szakmai lapjának, a Pagodának. Hat évet dolgoztam az EBU (European Broadcasting Union: az európai közszolgálati rádiók és televíziók szervezete) rádiódráma szakértői csoportjában.

A színházi ember

Színházi dramaturgként dolgoztam Miskolcon, Egerben, Újvidéken, a budakeszi Kompániával, Celldömölkön, a szlovákiai Komáromban, Budapesten a Vígszínházban, a Szkéné Színházban, a Pinceszínházban, a Katona József Színházban, a Budapest Bábszínházban, a Traingspot társulattal a Bakelitben, és az Egyesült Államokban (Portland, Oregon, Artists Repertory Theatre)…

Jó ideje írok is színpadra. Játssza munkáimat több budapesti, vidéki, határon túli társulat. Jelentősebb színpadi munkáim: Friedrich Dürrenmatt nyomán: Pillanatkép egy bolygóról (Újvidék), Móricz Zsigmond nyomán: Lúdas Matyi (Rigó Béla verseivel, Darvas Ferenc zenéjével – Egri Gárdonyi Géza Színház), John Updike regényéből: Eastwicki boszorkányok (GNM Színistúdió, Keleti István Művészeti Iskola – Kolibri Színház), Tranzit. Váró (Panboro Színház), Édes Anna (Komáromi Jókai Színház, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház), József (Káva Színházi Nevelési Társulat), Toldi (Jibraki Színház), A gyáva kistigris (Budapest Bábszínház), A nők hatalma, A mandragóra (Soltis Lajos Színház), Vargánya apó csodái (Honvéd Táncszínház).

Rendezek is: a ’90-es évek közepén nagyon szép verslemez-sorozatom volt kapható a boltokban; a Soltis Lajos Színházban (Toepler Z.: Ó Moliére, A nők hatalma, Mandragóra, Erdős Virág: Pimpáré és Vakvarjúcska…); nyári kurzusokon (A merénylet, Hambipipőke,Depi, Ámor és Psziché, Karvai Orfeum, Magyar staféta, Ovibrader, Pentheszileia, Leonce és Léna, Szépet fogtok álmodni, stb.); felolvasó színházi előadásokat Pécsett és a budapesti Nyitott Műhelyben; a Honvéd Táncszínházban (Vargánya apó csodái); a Zentai Magyar Kamaraszínházban (Molière: A fösvény), MU-Színházban (Garaczi: Ovibrader, Trainingspot Társulat).

Tanár és más…

Szubjektív hangvételű esszéim, tárcáim főleg a Zsöllye c. színházi lapban és a Játékos-ban jelentek meg. Tanítok dramaturgiát, színészmesterséget, több helyen is. Nyári kurzusok tanára, vezetője, alapítója vagyok közel húsz éve… Fiatalok százaival kedveltettem meg a kortárs drámairodalmat… Több képzési projektben partnere voltam a Londoni Nemzeti Színháznak, trénerként foglalkoztatott a belga király alapítványa (King BaudoinFoundation). Számos nemzetközi szakmai hálózatban voltam/vagyok aktív: ITI, Brouhaha, Interplay, Fence/Writernet, aita/iata.

A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala Szerzői Jogi Szakértői Testületének tagja.

Filmes múltam szerényebb: a rendező, Kjell Grede személyes asszisztense a Jó estét, Wallenberg úr c. svéd-magyar filmben, egy filmnovella (Mindhalálig operett), pár kisebb-nagyobb filmszerep (Max – Régiségkereskedő, 56 villanás – Rendőr főtiszt, Chico- utas). Társszerkesztője és riportere voltam egy dokumentumfilmnek a hazai “másszínház” gyökereiről (Kisszínpadon nagy színház). Fazekas Bence Hajnóczy-filmjének és a Márta meséi c. animációs sorozatának dramaturgja.”

2015-ben készült nagy interjúnk Solténszky Tiborral a versmondo.hu oldalon, A hónap interjúja linken olvasható. (Az interjút Regős János készítette 2015 májusában.)

Solténszky Tibor korábban a POSZT válogató szakembere is volt, a Magyar Szín-Játékos Szövetség egyik alapítója, elnöke, a Színházi Dramaturguk Céhének elnöke, a Magyar Versmondók Egyesülete felügyelő bizottságának tagja, és a Magyar Rádióban működő Rádiószínház igazgatója. 63 éves volt.

Összeroppanni látszik kemény hitünk, hogy a jó emberekre szüksége van a világnak, s talán az emberi lét legvégső határáig alkotni, tenni rendeltetnek!
Elment egy jóbarát, egy harcostárs, egy olyan színházi szakember, olyan sokoldalú művész, akinek bölcsessége, okos értő szavai mindig hiányozni fognak. Finom és érzékeny lélek volt nem tudott senkit sem bántani, de tudott mindenkinek segíteni: jó szóval, bölcs gondolatokkal, a szeme simogatásával. Bíztunk, hogy elkerülhető az elkerülhetetlen – hiszen Ő is bízott benne.

De a kegyetlen és igazságtalan sors elvitte.

Itt motoszkálnak bennem azok a megrendítő szavak, amit Balassagyarmaton mondott régi égi társakkal találkozva a vetített vásznon. „Itt állok a küszöbön…”

Hát átlépett Tibor a Paál Istik, a Lengyel Palik, a Nagy András Lacik világába.
Isten veled Soli.

Kiss László

SOLTÉNSZKY TIBOR HONLAPJA

A színházi dramaturgok céhe így búcsúztatja kollégánkat:

Megrendülten vettük tudomásul, hogy szeretett és nagyon tisztelt kollégánk, Solténszky Tibor a mai naptól kezdve nincs közöttünk. A Színházi Dramaturgok Céhének alapembere volt, mindig, mindenhol mindenben segített, nagy tudásával, különleges empátiájával, szakértelmével.

Ez a tudás egyszerre táplálkozott nagy műveltségéből, rádiórendezői gyakorlatából, alternatív csapatokat nevelő és őket rendező tehetségéből, és abból, hogy rendelkezett azzal a képességgel, amelyet kevés szakemberről mondhatunk el: meg tudta állapítani egy-egy drámai szövegről, hogy milyen színpadi minőség rejtőzik benne.

Érték vagy, veszteség lettél. Hiányzol.
Nyugodj Békében!