Ősi színházkedvelők furcsa szokásai

A Rose és a Globe színház feltárása közben számos érdekes részletre derült fény a Marlowe és Shakespeare premiereken szórakozó nézők szokásairól.

A tenger gyümölcseit csemegézték a londoni színházrajongók a XVI. században előadás közben – derült ki.

Julian Bowsher, a Museum of London régésze kollégáival két híres XVI. századi színház – az 1587-ben alapított Rose, valamint az 1599-ben létrehozott Globe feltárását végezte, amikor rábukkantak az ételmaradványokra.

Az előbbi színházban játszották Christopher Marlowe I. Erzsébet korabeli angol drámaíró, költő és fordító darabjait, míg az utóbbi számára írta legtöbb színművét William Shakespeare – olvasható a Discovery Channel (http://discovery.com) hírei között.

“Négy évszázad múltán végre fény derült arra, hogy hogyan is néztek ki ezek a színházak – mekkorák voltak, milyen volt a színpad és hogyan viselkedtek a nézők” – hangsúlyozta Julian Bowsher, aki könyvet is írt a leletekről.

A feltárások rávilágítottak arra, hogy milyen felszabadult, vidám légkör uralkodott a színházban – a nézők járkáltak előadás közben, falatoztak, de azt sem vette senki rossznéven, ha pipára gyújtottak – derült ki a dohánymaradványokból, valamint a megtalált pipákból.

“Az élelmiszermaradványok és a magvak arra utalnak, hogy a színházrajongók körében igen kedvelt volt az osztriga, a rák és a kagyló, de a publikum diót-mogyorót, szilvát, cseresznyét, őszibarackot, mazsolát és fügét is vitt az előadásokra” – magyarázta a régész.

A színházi táplálékban osztálykülönbség mutatkozott. A páholyok alatt talált maradékok arra utalnak, hogy a tehetősebbek rákot és tokhalat, valamint import fügét és őszibarackot falatoztak, az állóhelyek környékén viszont rengeteg volt az osztrigahéj. “Ebben az időszakban az osztriga a szegények eledele volt” – emelte ki Julian Bowsher.

A feltárások során ruhamaradványokat is találtak a színpad környékén, valamint kiegészítőket az erkélyek alatt, ahol a legdrágább ülőhelyek voltak. Ebben a korban a színészek drága ruhákban játszottak, ezt látszanak alátámasztani a finom kelmék maradványai. Előkerültek jó minőségű poharak is, utóbbiak a feltételezések szerint Itáliából származtak.

“Ez arra utal, hogy az előadás utána színészek gyakorta rendeztek partit, de az is lehet, hogy a poharak színpadi lakomák kellékei voltak. Ismeretes, hogy a Shakespeare-darabok bővelkednek az ilyen jelenetekben” – fogalmazott Julian Bowsher.