Költők és a fürdők

Vajon a fürdőknek, ezeknek a kellemes, nyugodt, az ihletnek utat engedő helyszíneknek van-e kötődésük a magyarországi művészethez, az írókhoz, költőkhöz, zeneszerzőköz.. . Rövid kutatás után kiderült, talán több is, mint gondolnánk. Radnóti, Babits, Móricz, Füst Milán, Tersánszky, Rejtő Jenő, Karinthy, Kosztolányi vagy Heltai Jenő egyaránt kötődött a fürdőzéshez…

A fürdő hamar szellemi központtá vált. Azt tudjuk, hogy az ókori római fürdőkben a pihenés része volt a szórakoztatás és a arról bőven van írásos emlékünk, milyen fontos volt az ellazulás a kor bölcseinek. A törökfürdőkben már inkább a pihenésé, a gyógyulásé és a kapcsolatteremtésé volt a főszerep, középkor pedig kevéssé favorizálta a vízzel kapcsolatos gyógyítást, sportot és pihenést. A 19 századtól viszont Magyarországon is felvirágzott a fürdőkultúra, amely előbb a közönséget vonzotta a magához, később az ő szórakoztatásukra érkeztek meg a művészek. A módosabb, kikapcsolódni, nyaralni járó,”finom” közönségnek igényévé vált az esős napok tartalmas átvészelése. Az idő elütésére jó szolgálatot tett egy-egy alkalmi vándorszínész társulat, de akár egy ideiglenesen tákolt színpad is. A társalgás színvonalát pedig a fürdőket egyre sűrűbben látogató írók és költők megjelenése tette színesebbé.

Az írók és költők imádták a fürdőket

A 19. század második felében, illetve a 20. század elején állandó és közkedvelt vendégei voltak a fürdőknek a művészek. Ők is, mint mindenki más a pihenés, a gyógyulás és a társaság kedvéért érkeztek a fürdőhelyekre. Több vers is fennmaradt például Vikár Béla, Endrődi Sándor vagy Szabolcska Mihály tollából, de írogatott rímeket naplójába Jászai Mari is egy-egy balatonfüredi nyaralás után. Szinte nem is bírt nagy jelentőséggel, ha valamelyik fürdőben megjelent egy-egy művész, hiszen alig akadt közöttük olyan, amelyik nem járt oda. Az írók, költők, zeneszerző műveinek köszönhetően jó pár olyan emlék maradt ránk, amelyek képet adhatnak arról a békés, nyugodt, de mégis mozgalmas fürdőéletről, amit a kor kínált. Érdemes rákeresni a Balatonfüredet, Szovátát és Pöstényt megidéző versekre.

Radnóti Miklós fagylaltozik

Színi előadás a fürdőben

Ami a színházat illeti, a fürdőkben nem valamiféle emelkedett, kulturális igényt elégítettek ki az előadások és a fürdők igazgatóságát sem vezették magasztos célok, amikor leszerződtettek egy-egy társulatot. Még a „Magyarország díszének” nevezett Balatonfüreden is inkább zenés, pikáns szórakoztató produkciókat láthatott az egybegyűlt közönség a kezdeti időszakokban. Az első jelentős lépést a magasabb kultúra irányába Kisfaludy Sándor jelentette, aki az előkelő fürdővendégek adományából kőszínházat építtetett és saját darabjai mellett Shakespeare drámákat is színpadra állított a Balaton-parti városban. Egy korabeli nyaraló naplóját böngészve megtudhatjuk, hogy 1838 júliusában hogyan zajlottak Balatonfüreden a hétköznapok: „Estve a színházba menék Vörösmartyval, a Falusi lakodalom című darab adatott… Után én hazatértem, Vörösmarty bálba ment.”  Másnap: „Ebédelénk.  Később az erdőcskében menénk ki, ott olvasott Vörösmarty fennhangon Shakepeare tollából. Ott volt Kisfaludy Sándor is.” A híres színészek és színésznők, mint Szerdahelyi József, Déryné és a többiek mellett ma már Füredtől elválaszthatatlan két közismert és kedvelt nyaralójának, Laborfalvy Rózának és Jókai Mórnak a neve, de az 1900-as évek elején rendszeres vendég volt Balatonfüreden a nemzet csalogánya, Blaha Lujza isBalatonfüred sok nagyhírű épülete közt talán a legtöbbet emlegetett a Jókai Mór-nyaraló, amely, ma emlékmúzeumként üzemel. Jókairól ismert, hogy a fővároson kívül Balatonfüreden tartózkodott a legszívesebben. Több nagy művét – így Az Aranyember című regényét is – ebben a hangulatos füredi házban írta. „…a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog.”

Jókait, Vörösmartyt vagy a visszahúzódó életet élő Deák Ferencet még nem örökíthette meg a kamera víz közeli pihenés közben, de a XX. század alkotóit már igen. A kor divatjának megfelelően szinte állig felöltözve, majd idővel egyre kevesebb ruhadarabbal takarózva előszeretettel pózolt magán és köz számára Karinthy Frigyes feleségével, Böhm Arankával, a sportosnak aligha nevezhető Tersánszky Józsi Jenő, és a nagyon is fitt és sportos alkatú Radnóti Miklós vagy akár Ottlik Géza.

„Fél három van az órámon, szivar a szájamban, a huszonötödik keserű és drága szivar, és zúgó fejjel, halálosan feszült szemmel magam elé próbálom idézni a Balatont… Bevallom, csúfat és rosszat gondolok. Tedd el ezt a levelemet, és sirasd meg a levelemet és engem, mert szörnyen szenvedek, míg írok” – tudatja a halálosan féltékeny Kosztolányi Dezső Harmos Ilonával két évvel esküvőjük előtt, 1911 júliusában.

„…Fehéren sütött a nap.
Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verőfényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a homok keretében minden fehérnek látszott. Még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan fehér volt, akár az írópapír.” – írta Kosztolányi Fürdés című novellájában, és valóban: a költő gyakorta látogatta a fővárosi és Balaton parti strandokat, hol családostul – fia, Ádám és felesége, Harmos Ilona legtöbbször vele tartott -, hol pedig író-költő barátaival ultizott fürdődresszbe öltözve. Szerette, ha fényképezik, készítettek róla fotókat, hírlapi és színházi riporterek, és fennmaradt számos amatőr felvétel is. Társaságban, banketten, vonatfülkében, otthon, kávéházban és strandon.

Merthogy Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Füst Milán, Déry Tibor, Balázs Béla, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Lajos, Rejtő Jenő, Heltai Jenő, Szomory Dezső, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Ottlik Géza, Devecseri Gábor, Nagy László, Radnóti Miklós, Örkény István vagy akár Szabó Lőrinc nemcsak írni szeretett a vízi világ és a fürdőzés jótékony hatásairól – a költők, írók és múzsáik szerettek levetkezni is és hódolni a nyár örömeinek. A korabeli fotográfusok részben szólóban, részben társaságban örökítették meg az alkotókat, akik immár magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak.

„…Most megnézem a tengert. De nem lehet. Elnyúlik és elfut a szemem elől. Szemérmes és puha. Ha simogatni akarnám, elhajolna a kezem elől, mint egy nevető asszony, akit csókkal keresek.” – jelenítette meg emlékeit a tengerpartról, melyet olyan nagyon szeretett Déry Tibor a Lia című rövid történetében.

A Karinthy család rajongott a testmozgásért, a szabad levegőért, szenvedélye nyomán terjedt el az irodalmárok körében a fővárosi és a balatoni fürdőzés. Karinthy imádta Siófokot, a fürdőtelep zsibongását, a Hozbor-vendéglő – a mai Csárdás vendéglő – kiskocsmai hangulatát, a kaszinók éjszakai mondén életét s a délutáni kártyacsatákat. Karinthy Frigyes után több nyári fotó is hátramaradt – szeretett bohóckodni, úri módon feszíteni; a nyári csoportképeken ő kinyúlt fehér atlétatrikóban, a hölgyek pedig egyre többet mutattak combjukból. A humor nagyágyújának gyönyörű felesége, Böhm Aranka is egy – ebben a korban már kirívónak számító – csinos fekete fürdőruhában pózol egyenes derékkal. A házaspár a Klug- és Békessy-családdal látható a fotón, 1925 nyarán, ismeretlen helyen. Csupa ejtőzés és kedély, hangulat és vágyakozás.

A daganattal küzdő Karinthyt a halál is a vízhez közel, Siófokon érte 1938 nyarán, ötvenegy éves korában. Augusztus 28-án Rejtő Jenő látogatta meg az írót: a barátok, a kávéházi társaság tagjai innen sem maradtak el. Rejtővel kártyáztak, jókedvűen beszélgettek egészen hajnalig. A következő napot Gábor fiával töltötte Karinthy, délután felment a szobájába, egy karcolatot akart megírni, és pihenni egy kicsit, hiszen azt tervezték, az esti vonattal Pestre utaznak. Karinthy már nem jutott el az ágyáig, halálát agyvérzés okozta.

A konvenciók lazulásával nemcsak a ruhák rövidültek, a testek használata is mind lazábbá vált, a mosoly felszabadultabb, a tekintet könnyedebb lett. A nem éppen izompacsirtának tetsző Tersánszky Józsi Jenő, sőt még József Attila is szeretett fürdőzni, nagyokat nevetni a vízi játékok alatt, így hát megismerkedésük után pár órával már a Csillaghegyi strandon találták magukat. Mivel az ifjú költőnél éppen nem volt fürdődressz, hát kölcsönöztek számára (bizony, ez a szolgáltatás már 1925-ben is létezett). Hiába figyelmeztette Tersánszky, József Attila nem ügyelt a méretre. Sikerült is egy akkora ruhadarabot kiválasztania, hogy többszörös körbetekerés után maradt csak meg rajta, s amikor a víz rátapadt sovány testét takargatta. Egy szép nyári anekdota.

„… A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás…” – vallott Örkény István a Vallomás című művében az igen piciny ruhadarabról, a fürdőruháról. Örkény István (Egyperces novellák, Rózsakiállítás, Macskajáték) íróról is több fürdőző, illetve szellős ruhás kép maradt fenn: hol második felesége, Nagy Angéla (F. Nagy Angéla híres szakácskönyvíró) társaságában vitorlázik a Balatonon, az ötvenes évek elején. 1956-ban váltak el, máskor, sok év elmúltával harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa fotózza őt a New York-i strand partján.

Felvidéken is virágzott a kultúra a fürdőkben

A Balaton-part mellett a Felvidék régi fürdői, mint Pöstyén, Trencsénteplic vagy Bártfafürdő érdemelnek említést. A Felvidéki Magyar Színtársulat olyannyira népszerű volt annak idején, hogy szinte kiszorította az előkelőbb fürdőhelyekről a német és a pesti színészeket. A 20. század elején Tarpatakfüreden működött az egyik legnépszerűbb magyar nyelvű színház, amelynek rendszeres vendége volt Eötvös Lóránd és Kodály Zoltán is. Budapest kapcsán nincs is sok értelme külön kitérni a színházi életre, mert ez a főváros és nem a fürdőváros természetes velejárója volt már akkor is. De az egyes fürdőkben legelőbb talán a Császár fürdőben remek bálok voltak, és az azóta is híres fürdő udvarban a vendégek térzene és színpadi előadások mellett sétálgathattak.

A zene is a fürdőről szólt

Nemcsak a költők és színészek választották szívesen a fürdővárosokat és a fürdőket, de sok-sok zenedarab is arról tanúskodik, hogy szerzője bizony nagyon kedvelte a pancsolás nyújtotta örömöket. A híres fürdők zenei emlékeit felidézve nem maradhat ki Herkulesfürdő, amelyről még ma is sokaknak eszébe jut Pazeller híres keringője. De nemcsak ez, hanem például Abbázia keringője is ismert, de néhány rajzos kotta és díszes album segítségével egy pillantásra akár a Császár fürdő vagy a Margitsziget emlékét is felidézhetjük.

(forrás: termalfurdo.hu, cultura.hu)

(A felhasznált képek forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum, Magyar Szó, Radnoti.blogger.hu, Mai Manó Ház)