Búcsú Somkuti Gabriellától

Kedden vesznek végső búcsút Somkuti Gabriella könyvtárostól, művelődéstörténésztől, költőtől, aki 83 éves korában október 4-én halt meg Budapesten. Verseket az 1990-es évektől kezdve jelentetett meg.

Somkuti Gabriella könyvtárosként végzett az ELTE-n, később itt szerzett doktorátust is. Negyedszázadon át az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) munkatársa volt. Könyvtár- és művelődéstörténeti publikációi 1955-től jelentek meg, önálló könyvet írt Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1918 címmel. Munkássága elismeréseként az OSZK 2009-ben “Biblothecarius emeritus” címet adományozott neki.

Verseket az 1990-es évektől kezdve jelentetett meg. Önálló verseskötetei: Szembefordulva (Fodor András előszavával), A kereső (Jobbágy Károlyné bevezetőjével), Ajándék mégis (Pomogáts Béla előszavával). Utolsó kötete, a Mindennapok lépcsőfokain, ebben az évben jelent meg, de a könyv bemutatóját, amelyet novemberre tervezett, már nem érhette meg.

Temetése október 29-én, kedden fél 11-kor lesz a Farkasréti temetőben.

A Magyar Könyvtárosok Egyesületének nekrológja

Mély megrendüléssel értesültünk a szomorú hírről, hogy Somkuti Gabriella, aki az MKE-nek 1957-től volt a tagja (Társadalomtudományi Szekció, Bibliográfiai Szekció), hosszú időn át pedig az MKE elnökségének is tagja, könyvtáros nemzedékek példaképe, bölcsészdoktor, könyvtártörténész, az MKE Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottságának elnöke, a Société Hongroise d’Étude du XVIIIe siècle-nek és az MTA Könyvtörténeti és Bibliográfiai Munkabizottságának tagja elhunyt.

Utolsó életszakaszában nagy örömet okozott neki, hogy családi  összefogással, magánkiadásban sikerült kiadni a – szándéka szerint is – utolsó verseskötetét. A tavaszi betegség előtt még a bemutató koreográfiáját tervezgette, a szokott körültekintéssel és igényességgel. E tavasztól súlyos betegség, műtét tépázta az életerejét. Ekkor is foglalkoztatta a kötet sorsa. Azt kérte, hogy – ha ő már nem is érné meg – az MKE vegye a szárnyai alá a rendezvényt.

Életrajzi adataiból idézve édesapja a szegedi tudományegyetemen dolgozott, majd a szegedi pedagógiai főiskola tanára volt, édesanyja pedig általános iskolai földrajz-történelem szakos tanárként dolgozott. 1947-ban érettségizett. Egyetemi tanulmányait fél évig  Szegeden, a BTK magyar-francia szakán, majd 1952-1956 között Budapesten, az ELTE BTK könyvtár szakán végezte. Államvizsgát 1957-ben tett. Német nyelvből középfokú, francia nyelvből felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezett.

Első munkahelye (1956. július 16 – 1961. április 30.) a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára volt. A szerzeményezési osztályon, majd hosszabb ideig a könyvtár hálózati részlegében dolgozott, a tanszéki könyvtárak állományának revízióját, rendezését, feldolgozását, rekatalogizálását végezte. Az OSZK-ba, ahonnan nyugdíjba is ment, áthelyezéssel lépett be 1961. május 1-én. A Külföldi Könyvek Országos Gyarapodási Jegyzéke Szerkesztőségének, majd a folyóirat KC-nak a munkatársa. 1962 szeptemberétől a Hírlaptárban dolgozik. 1963-tól társadalmi munkában az OSZK Híradó szerkesztőbizottsági tagja. 1965-től csoportvezető. Két évig (1969-70) a Könyvtári Figyelő szerkesztője. 1970-ben kinevezik osztályvezetőnek az Igazgatási osztály élére, feladatai közé tartozik a nemzetközi kapcsolatok szervezése is. 1981. június 20-án doktorál. Disszertációjának témája a marosvásárhelyi Teleki-téka története. Kutatási témái közé tartozott a könyvtörténet, a 18. századi magyar magánkönyvtárak története, Teleki Sámuel, Teleki László, Ráday Gedeon, Széchényi Ferenc, Festetics György, Batthyány Ignác, Újfalvy Krisztina könyvtárai, valamint az OSZK dualizmus kori története.

1965-től 1978-ig az egyesület elnökségi tagja. 1976 novemberétől az MKE Könyv- és Könyvtártörténeti Bizottságának elnöke.  1964-ben Rómában, 1968-ban Frakfurt am Mainban, 1970-ben Moszkvában vesz részt (saját költségén) az IFLA nemzetközi kongresszusán.

MKE emlékérmes (1985). Emellett 1973-ban Szocialista kultúráért kitüntetésben, 1979-ben Keresztúry Dezső-díjban, 1987-ben Szabó Ervin-díjban, 2006-ban pedig Füzéki István emlékérem kitüntetésben részesült.

Versével búcsúzunk Tőle. Nyugodj Békében!

Menekülök

A versek még elbódítottak,
a szövegektől már csak szédülök,
a képek zuhatagában
állva maradni bátor voltam,
s a csönd-lukakba
az ordító zenét beletömtem.
Így állok most szégyenszemre,
mindenről tudva a semmit,
s ki Isten reklámja voltam valaha,
képét hordozó szendvics-ember,
ma pőrén és védtelenül
mindenki céltáblája lettem
s torkomba szorult információkkal
magam elől menekülök.

Somkuti Gabriella: Szembefordulva: Versek, 1998
(Forrás: MEK)