Átkelés Budapesten

A Térey János új kötete után Átkelés Budapesten címre keresztelt zenés irodalmi esten a Libri magyar újdonságaiból ismerkedhettünk meg egy jó nagy csokorral. Ez az igazán szórakoztató bepillantás pedig így, a Könyvét előtt egyetlen következménnyel járt: drasztikusan megugrott a megvásárolni kívánt könyvek száma az ember fejében, éppen egy tucatnyit hozzátéve a képzeletbeli listához.

A Libri Kiadó rendezvényeire jellemző közvetlenséggel és jókedvben lebonyolított, a könyvbemutató, a felolvasás és az irodalmi beszélgetés hibridjét illetően igazából csak egyetlen panaszunk lehet, a hossza. Három órát végigülni egy színdarab esetében is embert próbáló, egy ilyen “beszélgetős műsornál” pedig elkerülhetetlen, hogy el-elkalandozzon a néző figyelme, hiába iktattak be egy szünetet is. Közben meg tény, hogy még így is kevésnek bizonyult az idő, hiszen tizenkét szerzőt és műveiket megszólaltatni lehetetlenség lett volna ennél rövidebben, megoldásom tehát nem igazán van.

Csupán azért kellett némi zsémbelés, hogy ne tűnjön teljesen kritikátlan rajongásnak a cikk többi része, amire még így is nagy esélye van. Mert a Libri gyönyörűen aláássa és átépíti azt, amire az egyszeri ember irodalmi estként gondol. Nem emelkedett beszélgetések folynak unott vagy unalmas, önmagukat felettébb értelmiséginek képzelő emberek között, hanem friss, mai és természetes párbeszédek olyan szerzők között, akik láthatóan szívesebben  mesélnek a disznótoros élményeikről vagy a kertészkedésről, mint a kifinomult irodalmi nyelvükről. Kérdezőjüknek pedig azt az Alföldi Róbertet megtéve, aki nemcsak hogy bármilyen szerepben fesztelenül működik színpadon, de értelmesen és érdeklődően képes kezelni ezt a faramuci interjúhelyzetet is. Plusz még Lovasi is elnékel pár dalt a szünetekben, csak úgy lazán.

Mert itt az első perctől úgy érzi magát a néző, mintha egy baráti összejövetelre érkezett volna, csupán néhány havertól éppen elválasztja a színpad, de ennek a résznek hamar vége lesz, aztán majd mind átfolyunk a konyhába és felbontjuk a házigazda pálinkáját. Az első sorba ültetett szerzők párosával másznak fel a színpadra, mesélnek kicsit magukról, a könyvükről vagy bármiről, ami eszükbe jut, egy-egy remek színésznő felolvas egy részletet, majd csere. Mi pedig, akik nem mászunk fel a színpadra, rettentő jól szórakozunk mindezen. És ilyen egy jó, önmagát nem túl komolyan vevő irodalmi esemény, ahol nem a külsőségekre, hanem magukra a művekre  és szerzőikre helyezik a hangsúlyt tudva, hogy azok vannak elég jók, hogy minden csicsa nélkül elvigyék a hátukon az estet. Amit nem is kicsit sikerült elérniük. Ahogy említettem már, tizenkét könyvről és íróról/költőről tudhattunk meg egy picikét többet, és valóban úgy állhattunk fel a székből, hogy ezzel a tizenkét könyvvel szeretnénk közelebbről is megismerkedni.

Kíváncsivá tett Lovasi András és Simon Márton, ahogy megyegyeztek abban, hogy a könyveikbe nézve tükörbe tekintenek. Előbbi Lévai Balázs által írt önéletrajzi köteténél persze egyértelmű, miért, ám utóbbi nagysikerű, újra kiadott első versesköteténél már az eltelt idő miatt is izgalmas lehet az olvasónak a költő pár évvel ezelőtti tükörképe. Szélesi Sándor sci-fijét, a Szörnyeteg a hajtóműbent Alföldi Hollywoodba szánná úgy is, hogy ő maga nem nagy sci-fi rajongó, amire Szélesi a folytatásoktól való félelemmel reagált. Hogy hogyan nézne ki moziban a Szörnyeteg a hajtóműben 3. azt nem tudom, de hogy egy szélesvászonra kívánkozó, filozófikus sci-fi érdekelne, az biztos, főleg egy olyan szerzőtől, aki a Budapesten való életet is tudományos fantasztikumként kezeli. Lanczkor Gábor mítoszokkal próbál a jövőbe nézni a Folyamisten négy történetében, Csányi Vilmos pedig a múltba tekint Sértett című kisregényével, a jelen problémáit illetően pedig az evolúciós gondolkozás híve, ahol is tízezer generáció van, így egy-két generáció csupán egy pillanat. Hogy nekünk csak annyi adatott, az meg pech. Az Átkelés Budapesten szerzője, Térey János Budapest eltitkolt, sötét lelkébe merül alá, hiszen “minden azért van a világon, hogy egy könyvben megtalálja a végső helyét”. Nemes Z. Márió az Alföldi által javasolt szubjektív magyar történelem helyett bestiáriumként aposztrofálta A hercegprímás elsírja magát című kötetét, amiből a Pálmai Anna, Fullajtár Andrea és Rezes Judit-hármas által előadott kacagtatóan abszurd részletből annyi már kiderült, hogy “a kihalás úri politika, az elfajzás pesti passzió”.

Bartók Imre trilógiájának középső része, A nyúl éve továbbra is olyan élvezetesen besorolhatatlan, hogy az már művészet, nem csodálkozhatunk tehát, hogy a szerző “jó ez a Macbeth, csak csináld kicsit Rambosabban”-jeligével írja le a saját gondolatmenetének kezdeti csíráit. Bíró Zsófia A boldog hentes feleségével elérte, hogy Alföldi rengeteget röhögjön más nyomorúságán – a házasságról félig komolyan Stockholm-szindrómaként beszélő szerző könyvének ennél jobb reklám talán nem is kell. A Rezes Judit által felolvasott részlet alapján pedig nem is nagyon kell reklám neki, el fog boldogulni egyedül is. A Vadidegent jegyző Farkas Tiborc ezt a valóságnak nevezett valamit akarta hullaházas-gyilkosságos, irdatlan tempójú regényével megfogni. Azt mindenképp elérte, hogy felcsigázzon, vajon milyen is ez a könyvében található világ. A Hankiss Elemér távolléte miatt utolsóként színre lépő, Országházi divatok című kötete kapcsán érkező Kuokrelly Endre pedig biztosított róla, hogy a Parlamentben ülők “nem jobbak és nem is rosszabbak, mint más, szociológialilag értelmezhető csoportok”. Hogy ez jó-e vagy rossz azt már mindenki döntse el maga.

A Libri újdonságai között tehát nem egy-két, de sokkal több izgalmas, felvillanyozó kötettel találkozhatunk, az ilyen estek pedig remek alkalmat adnak arra, hogy embereket, arcokat, hangokat, gondolatokat társítsunk egy-egy könyv mellé. Ha már erről az estéről le is maradt, azért minden irodalomszerető, olvasó embernek csak ajánlani tudom, hogy legyen ott a következőn. Ahogy el is hangzott, a kortárs magyar irodalom nem állt meg a most 60-70 éves szerzőknél, még ha az olvasók közül sokan ezt nem is veszik észre. Nos, a Libri tálcán kínálja a lehetőséget a felfedezésükre, már csak élni kell vele.

Részlet az “Átkelés Budapesten” című,
most megjelenő Térey János-kötetből:

“Kisföldalatti: itt találkoztak Angélával utoljára,

A férfi volt neje kabátjába kapaszkodott.

„Mindenki látja, milyen kínos vagy.”

„Itt nem ismer minket senki… bocsánat.”

„Ez akkor is iszonyatos volt.

Soha többé.” Pedig ahogy Gwen Stefani

Énekelte az ő idejükben: „An early winter,

Oh I need you to turn me over.”

(fotó: Libri Kiadó,
forrás: kultography.blog.hu, facebook.com/tereyjanos)