A vers szeretete Ikerváron

A Regösök húrján elnevezésű országos versmondó verseny előválogatója, regionális elődöntője az Ikervári Versünnep, amelyre idén 89 gyermek jelentkezett. Az ikervári tehetségkutató versenyről egyenes út vezet a  legjobbak számára a budapesti országos gálára.

Ez méltóságot,  rangot ad a rendezvénynek, amelynek egyébként fő jellemzője, hogy szívvel-lélekkel szervezik, és mindez magyarázza az  egyre növekvő érdeklődést. A hetedik alkalommal sorra kerülő versünnepre a térség 13 településének 18 intézményéből  89 versmondó jelentkezett, közülük több, mint ötven kicsi, vagyis óvodás vagy alsó tagozatos.

A költészet napja alkalmából rendezett versfesztiválon rendszeresen tiszteletét teszi – figyelmesen hallgatva az elhangzó műveket – a polgármester, Fehér Ferenc.  A fő szervező, a művelődési központ igazgatója,  Pásti József, aki minden évben elmondja a gyerekeknek: a vers harmóniát teremt a rohanó világban, le kell hozzá lassulni. Ez a világnak olyan része, ahol nem hamis értékek tobzódnak, ahol az ember számít, és érezheti magát valakinek.  Kiss László,  a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, a  zsűri elnöke arról beszélt, hogy  „igenis van még a versnek ideje, kell még a vers ma is, íme a bizonyíték, hogy mennyien vagyunk. Ha a versbe fordított energiákat mind összefognánk, ki lehetne fordítani a sarkából a világot.”

– A vers szeretete hungarikum. Kevés hely van a világon, ahol így szeretik, tudják, mondják a verset, ahol ilyen költők vannak, mint József Attila vagy Weöres Sándor  – mondta Kiss László. –  Én évente több ezer versmondót meghallgatok különböző versenyeken, úgyhogy nyugodtan mondhatom, igazi ünnep az ikervári, az országnak ebben a szegletében is sok tehetséges gyerek gyűlik össze. Mindig születnek József Attilák és Latinovits Zoltánok. Senki nem tudhatja most, hogy versmondó vagy versíró lesz-e nagykorában, esetleg előadóművész.

A felsősök zsűrielnöke értékelésében kifejtette: három szempontot vett figyelembe a zsűri, a  versválasztást, a beszédet és a művészi kommunikációt.  Lényeges, hogy  a versmondó miként tudja átszűrni magán a gondolatokat, az érzelmeket, és  milyen eszközökkel tudja közvetíteni azokat. A Weöres-versek csalókák, mert úgy véljük: nini, milyen játékos, de kiderül, hogy nem olyan könnyed, mint ahogy fel van építve (például: Majomország). Nem érdemes nagyvolumenű, nehéz verseket adni az általános iskolás gyerekeknek, mert tapasztalat híján nem tudják hitelesíteni a mondandót (például: Ars poetica); ezzel együtt voltak gyerekek, akik súlyosabb tartalmakat is képesek voltak megformálni. A sikerekben óriási érdeme van a felkészítő tanároknak.

A kicsiket Duszkó Pálné értékelte, kiemelve a kiállás báját és bátorságát.

Az óvodások között 1. lett Czibók Bence (Pecöl), 2. Dávid Kíra (Pecöl), 3. Takács Márk (Sárvár-Ikervár), különdíj: Bertók Bálint.

Az 1-2. osztályosok között 1. helyezést ért el Molnár Petra (Csénye), 2.  Cséve Patrik (Ikervár), 3.  Poór Patrik (Ikervár), különdíjas:   Németh Benjámin (Csénye).

A 3-4. osztályosok közt két első lett, méghozzá egy ikerpár: Kontics Dorka és Kontics Regina, akik egy Weöres Sándor verseiből szerkesztett válogatást adtak elő közösen.  2. Baldauf Adél (Sárvár, Nádasdy), 3. Sarlós Napsugár (Celldömölk), különdíjas: Kopcsándi Zalán (Vasszécseny).

Az 5-6. osztályosok között 1. díjat érdemelt  Nagy Johanna (Szeleste), 2. Németh Anna (Sárvár, Szent László), 3. Fájer Sára Rebeka (Sárvár, Nádasdy), különdíjas: Molnár Brigitta (Bő).

A 7-8. osztályosok között is két első helyezést adott ki a zsűri: Jandrasovics Regina  és  Kraszni Karina  érdemelték. A 2.  Gál Boglárka,  a 3.  Joó Georgina, a különdíjas Kurucz Vivien  lett.

“Elnézést, mi van a kultúrházban?” – kérdezte egy meglepett hölgy látván az egyre-másra érkező felnőtteket, akik ünneplő ruhás gyerekeket vezettek kézenfogva, mindenki ugyanoda igyekezett. “Versmondó verseny” – szólt a válasz. Az anyuka ránézett a saját gyerekére: még túl kicsi, még nem jár versmondóra.

(fotó: Benkő Sándor, szerző: Merklin Tímea
forrás: vaol.hu)