Hírek
A Költészet Napja: Versmondók 20!
Caeremonnialia oratio
„Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”
Márai Sándor: Az ünnepekről
Ünnepi évet kezdtünk: a Magyar Versmondók Egyesületét éppen húsz esztendeje, 1992 áprilisában alapítottuk, a magyar nyelvű vers-és prózamondó kultúra ápolása, az egyetemes és magyar irodalom népszerűsítése érdekében.
Húsz év!
Mennyi idő húsz esztendő? Hétezer-háromszáz nap, százhetvenötezer-kétszáz óra!
És mennyi munka? Rengeteg! Számmal kifejezhetetlen.
Nap mint nap megfelelni, újrakezdeni, kétségek között gyötrődni, hogy vajon jól végeztük-e el a ránk bízott feladatokat, vajon hogyan tudtuk befolyásolni a magyar nyelvű versmondó kultúrát, mi mindannyian, finoman fogalmazva sem könnyű.
Kinek-kinek a maga posztján van fontos feladata: a versmondó, amikor a verseket tanulja, a felkészítő tanár és a versmondás szakemberei, amikor korrigálnak, a közművelődés munkásai, amikor szerveznek, és a lelkes közönség, amikor hallgatja a verseket – ezt a munkát végzi.
Mert ők mind, közösen kellenek ahhoz, hogy a sajátos varázserejű versek „életre kelni”, hatni tudjanak.
Nagy hittel, lelkesedéssel – és elhivatottsággal – kezdtük meg az egyesület építését, járatlan úton indultunk, és hályogkovács módjára tettük a dolgunkat, a civil világ törvényszerűségeit még igazán nem ismerve, de sokakkal együtt bíztunk annak erejében és demokratizmusában.
A művészet törvényszerűen magában hordozza a mindenkori megújulást és újrakezdést. Vajon jó irányba kormányoztuk-e a versmondó – félve írom le a szót, mert megkopottnak tűnik – mozgalom képzeletbeli hajóját?
Vajon segítőinkkel, partnereinkkel, barátainkkal közösen eleget tettünk, teszünk-e, hogy a magyar kultúra e különös gyöngyszeme, a vers- és prózamondás, sokunk örömére a lélek írja maradjon továbbra is? Ennyi év alatt sok kétely merült fel. De sokat tépelődni nem volt időnk – hiszen mindig tele voltunk tennivalókkal.
Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a jubileumi évben is. Hogyan lehet a versmondók széles táborát még jobban, még eredményesebben segíteni?
Most, a kerek évforduló elérkeztével a számvetés ideje is eljött. Összegzünk tehát, remélve, hogy ebben is találunk majd segítőket, partnereket – mint eddig mindig -, s ezt nem lehet eléggé megköszönni. Aztán levonjuk a következtetéseket – és kitűzzük az újabb célokat.
Talán lesznek, akik segítenek eloszlatni kételyeinket, s megerősítik hitünket, hogy jó úton haladunk. Talán azok az eredmények, szakmai sikerek – amelyeket most nem tisztem számba venni – elegendőek ahhoz, hogy jó érzéssel ünnepeljünk. Együtt, közösen.
Kiss László elnök
Ünnepeljük együtt
a Magyar Versmondók Egyesületének
20 éves születésnapját!
Fergeteges zenés, verses, versszínházi show a színpadon!
Népszerű művészekkel, az Első Magyar Versszínházzal,
a Versmondó folyóirattal és a Versrádióval közösen ünnepli
20 éves fennállását a Költészet Napja alkalmából
a Magyar Versmondók Egyesülete.
Minden versrajongót és érdeklődőt szeretettel várunk!
GálaEst: Fővárosi Művelődési Ház, április 15. vasárnap, 17:00 óra
Szakmai konferencia: FMH, április 14. szombat, 10.00 óra
Részletek:
