A költészet élmény, segítség, menedék

Ezt két alkotás mutatta meg neki: nyomot hagyott benne Nagy László Kiscsikó-sirató című verse, illetve Petőfi Sándor Szüleim halálára című költeménye – szerencsére a szülei most is jó egészségnek örvendenek, de a vers gyerekként nagyon megviselte.
A családi indíttatásnak, illetve az őt körülvevő szeretetteljes, inspiráló értelmi és érzelmi környezetnek köszönhetően korán kialakult benne az irodalmi érdeklődés és az igény arra, hogy felfedezze a saját gondolatait, üzeneteit a világ számára, és hogy az érzelmi hullámhegyeket, hullámvölgyeket a maga eszközrendszerével tudja kifejezni, kezelni.

Erős közlési vágy

A Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, számos kötet szerzője, fesztiválok és irodalmi estek szervezője, akinek az egész életét a versek töltik ki. Rendkívül népszerű a Sorok között Lutter Imrével című tévéműsora, ahogy az irodalmi estjei is – a napokban Jávori Ferenc Fegyával töltötték meg szülővárosában, Nyíregyházán a Korona Hotel nagytermét. „A dolgok változnak. A vers örök” – ez a hitvallás vezeti, s évtizedek óta azért dolgozik, hogy a költészet nyújtotta élményeket a lehető legtöbb emberrel ossza meg.

– Jártam versmondó versenyekre, találkozókra, ahol olyan emberekkel lehettem együtt, akik hasonló módon gondolkodtak, mint ahogy én, és egyre jobban beszippantott ez a közeg. Bekapcsolódtam a Magyar Versmondók Egyesületének munkájába, ahol Kiss László – ő alapította az egyesületet, de sajnos már négy éve nincs közöttünk – bevezetett az irodalmi események világába: fesztiválokat, versenyeket, találkozókat, bemutatókat, workshopokat, táborokat szerveztünk. Szerettünk volna olyan kultúraszerető embereket bevonni, akik keresik azokat az eszközöket, amelyekkel tágíthatják a világlátásukat, s melyek segítségével szélesebb eszközrendszer áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy önmagukat és az életüket meghatározzák – mesélte Lutter Imre, akit a legtöbben a Sorok között című műsorából ismernek. Ebben színészek, zenészek, sportolók és közéleti személyiségek – Máté Gábortól Besenyei Péteren, Pásztor Annán át Geszti Péterig, Szinetár Miklósig – mesélnek arról, mi volt az életükben az a sorsdöntő pillanat, amikor a vers fontossá vált számukra. A beszélgetések, amelyekből nemrégiben Ha szeretsz… címmel könyv is megjelent, számára is tartogattak meglepetéseket.
– A vendégeim többsége jó barátom vagy régi ismerősöm, akikről újságcikkekből, tévé- és rádióműsorokból egyébként is viszonylag sok mindent lehet tudni, de engem nem az érdekel, mi szerepel az adott emberről vagy költőről a Wikipédiában, hanem az, hogy a kettejük közötti kapcsolat mit fejt föl, s hogy milyen ok-okozati összefüggés van köztük.

Muszáj mélyre ásni

– Vitray Tamás mutatta meg nekem, miért nem jó, ha egy beszélgetés csak annyira mély, mint egy kapavágás. Ahhoz, hogy a másikról komoly momentumokat tudjunk előhalászni, mélyebbre kell ásni, de ez csak akkor működik, ha nem rutinszerűen válaszol a kérdésekre, hanem elkezd gondolkodni. Akkor ismerjük meg az élete igazi sorsfordulóit. S ha emellett rávilágítok egy-egy olyan dologra, amit valószínűleg ő maga sem gondolt végig, sok újdonság derül ki – nemcsak a nézők, de a vendég számára is. Igazából mindig történik valami új, hiszen a saját életünk momentumaira egy kicsit mindig másképpen emlékszünk vissza, hiszen ahogy az évek múlnak, folyamatosan rakódnak ránk az emlékek, a tapasztalatok. Egy-egy ilyen beszélgetés éppen arra jó, hogy az ember a saját életét tisztába tegye, a versek segítségével pedig – az eltérő életutak miatt – mindenki más módon kezd el gondolkodni önmagáról. Számomra nagy öröm, hogy a vendégeim, akik egy-egy vers apropóján mesélnek magukról, érdekes háromszöget alkotnak a nézőközönséggel és a költőkkel – mondta Lutter Imre, aki szerint ha tudjuk, hogy segítség vagy menedék is lehet a költészet, sok helyzetben – legyen az szerelmi fellángolás, csalódás, haláleset, gyászfeldolgozás, munkahelyi konfliktus, nem várt siker, egy meg nem értett helyzet vagy csak egy rosszul odavetett szó – maga ez a tudat is támaszt jelenthet.

Régen várt válaszok

– Aki ezzel tisztában van, ilyenkor elkezd tudatosan olyan műveket keresni akár az Ady Endre-, Radnóti Miklós-, József Attila-tengelyen belül vagy azon túlmenően Tompa Mihály, Endrődi Sándor, Pilinszky János, Reményik Sándor, Tóth Krisztina, Zalán Tibor vagy mondjuk Terék Anna művei között, amik segítenek megtalálni régen várt válaszokat, átértelmezni különös, meg nem értett helyzeteket, megfejteni talányokat, átírni kapcsolatokat, vagy csak feltenni kérdéseket. Azt gondolom, nem szabad nem megélni a dolgokat, bármennyire is nehezek.
– Pregitzer Fruzsinától tanultam meg, hogy ha az ember a rosszat meg akarja úszni, akkor a jót is meg fogja. Soha nem tudhatjuk előre, melyik helyzet lesz számunkra később jó, és melyik rossz. És ha nem túllépni akarunk a helyzeteken, hanem kezelni, s magunkban is fölfedezni új dolgokat, akkor a versek kapóra jöhetnek.

                                                     

    Lutter Imre azt vallja: A dolgok változnak. A vers örök.
Forrás: Lutter Imre Archívuma

– Ezt én is többször megéltem: voltak olyan átvirrasztott éjszakáim, amiket zokogva, egy üveg bor és egy Radnóti-kötet mellett töltöttem, de tudtam, hogy évekkel később ez az élmény a segítségemre lehet. Ez rendkívül fontos ahhoz, hogy az ember ne merüljön el a szenvedélybetegségek tárházában, ne meneküljön el a saját életéből, ne zárkózzon be a négy fal közé, sőt, hogy másoknak is tudjon segíteni.
A digitális technológia világában olyan sok az inger, hogy az írott szöveg önmagában nem mindig és nem feltétlenül képes lekötni a fiatalokat – Lutter Imre úgy véli, meg kell találni azokat a fórumokat, amelyek erre alkalmasak.
– A versek világa a YouTube-tól nem áll távol, mert ott vissza lehet keresni videókat, ráadásul az oldal felajánl hasonló típusú költeményeket, verszenéket, és ez segítséget jelent. A Facebook vagy az Instagram akár még tényanyagot is szolgáltat egy-egy évfordulóhoz vagy világnaphoz kapcsolódva, és ha ez szórakoztató módon van tálalva, a mai költők, írók, műfordítók is jelen lehetnek a fiatalok életében. Egy, a XXI. század vizuális igényeihez igazodó, pörgőbb, színesebb, zenei és filmes anyagra építő videó könnyebben mutatja meg József Attilát annál, mint amit a fiatalok a tankönyvben vagy a szöveggyűjteményben látnak, és aminek a segítségével megtapasztalhatják, hogy a verseket nem feltétlenül elemezni, hanem érezni kell.

Az út maga az eredmény

– Azt gondolom, hogy rátalálni a nekünk tetsző versre olyan, mint egy terápia. Szabó Éva úgy fogalmazott: ez a találkozás akkor az igazi, ha nemcsak én találom meg az adott verset, hanem a vers is megtalál engem. Akár egy párkapcsolatban: ha nem jó, mert nem az enyém, nem fog működni. De ha megtalálom az igazit, az olyan, mint ahogy Hervay Gizella fogalmaz a Levél helyett című írásában: „…De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres! Társad lesz és válaszol, és válaszában felfénylik az elveszett szó, ami gyermekkorod zsebéből valamikor nyomtalanul kigurult…”
– Idáig azonban el kell jutni, és az út maga az eredmény: a figyelem, a tapasztalatgyűjtés, a kitárulkozás. Akkor tapasztalom meg, szeretem-e az adott verset, vagy sem. De ha nem, akkor is többek leszünk általa, ebben biztos vagyok – mondta adásunkban Lutter Imre, aki számára minden egyes nap a vers ünnepe. – Shakespeare az LII. szonettben azt írja Szabó Lőrinc gyönyörű, érzékletes fordításában, hogy „Az ünnepnap azért kápráztat el, / Mert szürke napokból ragyog elő, / Ritkán, ahogy a nyakláncban tüzel / Itt-ott egy-egy igazi drágakő”. Engem versek keltenek, versekkel fekszem. A nap, az eső, a szél, a kinyíló szem, az összeszoruló gyomor, a vágy és a tiltás mind ott hordozza az ember és a természet igazságait, amiket a költészettel definiálni tudunk. Nekem pedig az a dolgom, hogy annyi érzést adjak át ebből az embereknek, amennyit csak tudok, hogy könnyebben nézzenek szembe önmagukkal, a környezetükkel, és hogy megpróbálják másokkal karöltve egy kicsit jobbá, szebbé tenni a világot. Vagy legalábbis nyomot hagyni benne.