Ternyák Zoltán emlékére

Kiállítással és műsoros esttel tiszteleg Ternyák Zoltán fiatalon elhunyt színész emléke előtt a 20. születésnapját ünneplő Éjszakai Színház; a tárlat december 8-án délután nyílik meg, aznap és 9-én este pedig jubileumi gálaműsort láthat a közönség a Pinceszínházban.

“Ternyák oly komolyan fogta föl a játékot, hogy alkalmanként belehalt. Védekezett az őszinteség mértékétől, a szerep magába szippantó erejével szemben. Védekezett a színház számára szentséget jelentő szépségét a legkisebb mértékben is megtörő szabálytalanság, tehetségtelenség, rendetlenség szentségtörő hibáitól. Szeszekbe menekült önmaga és a legmagasabbra állított mércét be nem teljesítő színházi üzem működése elől. Tíz éve nem kötötte szerződés színházhoz. Alkalmi társulatoknál világított a színpad sötétjében. Alkalmi feladatokat látott el igen magas művészi színvonalon. Nem a megrendülés mondatja értékesebbnek tehetségét. Mindig nyilvánvaló volt: Ternyák Zoltán az új színházi nemzedék legerősebb tehetsége. Csak ő volt gyenge elviselni saját tehetségét.” (M. G. P)

Az emlékkiállítás Ternyák Zoltánt (1963-2003) az Éjszakai Színházban játszott szerepeiben mutatja be, fotókat, dokumentumokat, kritikákat, hang- és képfelvételeket tárnak a közönség elé. Az ingyenesen látogatható tárlat december 15-ig látható a Pinceszínházban – áll a Pinceszínház közleményében.
Az Éjszakai Színház Közhasznú Kulturális Egyesület december 8-án zártkörű gálaestet tart. A 9-én megrendezett zenés gálaest közreműködői az Éjszakai Színház előadásaiban az elmúlt húsz évben szereplő művészek, zongorán Darvas Ferenc játszik, a rendezvény moderátora pedig Tóth József.

Az est második részében levetítik Bereményi Géza Légköbméter (1992) című Ternyák Zoltán főszereplésével készült filmjét.
Az Éjszakai Színház 1992-ben alakult, szinte az első olyan társulás volt, amelyik profi színészekből állt, de alternatív körülmények között – színházi struktúrán kívül – működött, és a merev társulati struktúrát megbontotta. Tizenhárom színész fogott össze, hogy Bereményi Géza Légköbméter című darabját létrehozza, a főszerepet Ternyák alakította. Az előadásból készült tévéváltozatot vetítik le a gálaműsor második részeként. Az Éjszakai Színház 1995 óta játszik a Pinceszínházban.

A Légköbmétert még mintegy 30 bemutató követte, köztük olyanok, amelyekben Ternyák Zoltán játszotta a főszerepet: Mrozek Emigránsok, Orton Szórakozzon, Mr. Sloane!, Botho Strauss Mint vendég, Nádas Péter Temetés című művét adták elő.

Ternyák Zoltánra a Hoppárézimi! főszereplőjeként, vagy Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című filmjéből emlékezhet a közönség. A színész 1989-ben lett a Katona József Színház tagja, 1992-től szabadfoglalkozású művész volt. A színész majd tíz éve, kevéssel negyvenedik születésnapja előtt meghalt.

Ternyák Zoltánról a saját szavaival:

– “Várom azokat az embereket, akiknek legalább olyan hiányérzetük van, mint nekem. Egyedül nem tudok zászlót bontani, a sínek alá sem szeretnék menni. Egyedül gyáva vagyok, szükségem van játszótársakra”.

– “Munkaköri kötelességből nem vagyok hajlandó sehol sem szerepelni. Az utolsó darabontot is eljátszom, ha érzek rá késztetést. De így, ilyen viszonyok mellett semmiféleképp. Elfáradt, kifingott a szakma: manökeneket, modelleket vesznek fel a főiskolára, nincsenek érvényes emberek. Pedig nekünk az a feladatunk, hogy tükröt tartsunk a társadalom elé. Nézem a Filmmúzeum csatornáját: elképesztően blőd történetek, hiteles színészekkel, önmagukat kapták vissza az emberek. Na, ez múlt el azzal, hogy befurakodott a színészek életébe a kalmárszellem, gyárak működnek színház címen. Persze egyetlen kollégámat sem szeretném bántani, hiszen éhen döglenének, ha nem vállalnának el minden szart”.

– “Mindig rákérdeztem, hogy miért kell ezt vagy azt csinálnom. A rendezők pedig nem örülnek annak, hogy nem ültem jól nevelten a fenekemen. Kiderültek a hamisságok. Rádöbbentem, hogy csupán pénzkereseti lehetőséget láttak bennem. Egyedül hagytak, nem segített senki, nem fogták meg a kezemet, nem értettünk egyet. Na, ilyenkor ittam meg fél liter rumot az előadás előtt. Muszáj volt. Senkit sem hibáztatok, hülye voltam”.

(forrás: Színház.hu, MTI, Magyar Narancs)