Ranschburg Jenő utolsó útja

Családja, tanítványai, munkatársai és tisztelői búcsúztatták szerdán Ranschburg Jenő pszichológust, a pszichológia tudományok doktorát Budapesten a Fiumei úti sírkert szóróparcellájánál.

A népszerű pszichológus, tanár, számos szakkönyv szerzője, Budapest díszpolgára 75 évesen, március 10-én hunyt el kórházban, ahova néhány nappal korábban került.

Szegvári Katalin búcsúztatójában emlékeztetett rá, hogy kevés olyan szülő és gyerek él ma Magyarországon, akit ne értek volna el a Tanár úr gondolatai a televízión, rádión vagy könyvein keresztül. Mint kiemelte: “ember volt, aki embernek tekintette már az újszülöttet is”.

Szegvári felidézte Ranschburg véleményét arról, hogy haraggal, gyűlölettel nem megy előre a világ, és azt, ahogyan ezt saját viselkedésében is érvényesítette, amikor indulatok nélkül beszélt gyerekkoráról és – érintettsége ellenére – a holokausztról és a munkaszolgálatról is. Emlékező szavait egy közösségi hálón megjelent méltatással zárta: “egy volt azok közül, akik segíteni jöttek a világra”.

Gáspár Sarolta – aki 45 éve ismerte – volt tanítványként, későbbi munkatársként és barátként idézte fel Ranschburg alakját. Például azt a történetet, amikor megkérdezte tőle, milyen jelzőt szeretne magára, és Ranschburg gondolkodás nélkül azt felelte: segítőkész.

Kornis Mihály méltatása szerint Ranschburg Jenő egy egész, békés Magyarországnak volt a barátja. Televíziós szerepléseiről, megjelenéséről szólva így fogalmazott: “a lelkünk mélyén elrejtve nyugtalankodó gyerekhez szólt”, és mint mondta, “mindannyian tudtuk, hogy itt a Mikulás… egy okos és melegszívű felnőtt, aki velünk van”.

Mint Kornis felidézte, rajta keresztül tanulta meg, hogy a főúri nemesség és a részvét nem két dolog, hanem összetartozik. “Megkért, hogy ezt a verset mondjam el, ha egyszer beszélni fogok a temetésén” – idézte fel Kornis, aki Heltai Jenő Március című versével zárta búcsúztató szavait.
Ranschburg Jenő fő kutatási területe a fejlődéslélektan, a szocializáció, a klinikai gyermeklélektan, a fejlődési pszichopatológia volt.

A tudományos ismeretterjesztést mindig szívügyének tekintette, a családi és iskolai gyereknevelés témakörében számos cikket, könyvet jelentetett meg, és emellett szerte az országban tartott előadásokat, vezetett tanfolyamokat a pedagógusok számára.

Ranschburg évtizedekig a Magyar Televízió Családi kör című műsorában volt kommentátor, amikor sokat tett azért, hogy az itt-ott még meglehetősen merev magyar nevelési rendszer a hideg és szigorú szabályoktól elforduljon a meleg és engedékenyebb szabályozás felé – emlékeztetett halálakor az MTI-nek pályatársa, Vekerdy Tamás pszichológus, aki nagyon fontosnak tartja azt is, hogy “példamutató őszinteséggel vállalta mindig saját magát, saját életútját, saját családját”.

A fejlődéslélektan kutatásában és oktatásában végzett munkásságáért, a gyermekek védelme érdekében folytatott tevékenységéért 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2009-ben Prima Primissima-díjat kapott, 2010-ben a Hazám-díjat vehette át.