Petőfi, Móricz és Nemes Nagy – könnyű matúra

Elméletileg könnyebb volt az idei középszintű magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga az előző évekhez képest, ami nem biztos, hogy szerencsés – mondta Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

Ha a PISA szövegértési felmérések elvárásainak megfelelően a diákok szövegértési kompetenciáját akarják fejleszteni és mérni, akkor nem helyes, hogy könnyebb és egyoldalúbb szövegértési feladattípusok szerepelnek az érettségin, ahogy ezúttal történt – tette hozzá.
Az idei szövegértési feladatok korrektek, könnyűek, és egy kicsit elmaradnak attól a nehézségi foktól, amelyet egy PISA-típusú kompetenciamérés el szokott várni. Az idei feladat-összeállításban a 2005 óta érvényben lévő érettségi modernizációs törekvései háttérbe szorulnak – összegezte Arató László.
Az ME elnöke szerint a szövegértés, illetve a kommunikációs és érvelési készségek mérése az idei érettségin háttérbe szorult. Példaként hozta fel erre, hogy egy Szophoklész-idézet kapcsán az emberi természet sokszínűségéről kellett érvelni, ugyanakkor ez a feladat nem volt alkalmas az érvelési képesség mérésére, mert ebben az esetben nem volt mi mellett érvelni, ez a feladat legfeljebb az “elmélkedésre” volt alkalmas – hívta fel a figyelmet.

Meglátása szerint Móricz Zsigmond A világ végén már szép és jó című novellájának kiválasztása találó, jól elemezhető, ám maga a mű egy kicsit hosszú, elolvasása több időt vesz igénybe. Az elemzés megadott szempontja azonban “nem biztos, hogy telitalálat” – fogalmazott. Ugyanis azt kellett elemezni a vizsgán, hogy az elbeszélő mennyire azonosul a főhősével, viszont inkább azt lehetett volna megkérdezni, hogy az árva, állami gondozott gyermek kiszolgáltatottságának érzése és az arra adott reakció hogyan alakul a műben – vélekedett, hozzátéve: ez a novella ugyanis arról szól, hogy az árva gyermek annak ellenére visszatér nevelőszülőihez, hogy gorombán, durván bánnak vele. Az idei érettségi egy kicsit abban is eltér az előzőektől, hogy most csak a legnagyobb szerzőktől választottak elemzendő műveket, míg előzőleg tágabb volt a kör. Erre jó példa Csokonai Vitéz Mihály és Petőfi Sándor álommal foglalkozó verseinek összehasonlítása – mondta.

Mint közölte, ez az összehasonlítás megoldható, és terjedelme, tematikai hasonlósága miatt is “lehet feladatuk a nem a legkiválóbbaknak is”. A probléma ebben az esetben szerinte az, hogy ezek két nagy költő “nem nagyon nagy versei”. Az összehasonlítás alapja azonban evidens, Csokonainál az álom a rekreáció eszköze, míg Petőfinél a vágy megfogalmazása és általában a fennálló dolgok ellentéte – mutatott rá.
Az emelt szintű magyar vizsgával kapcsolatban Arató László megjegyezte: az meglehetősen nehéz, mert kifejezetten egy író vagy költő életművével kapcsolatban kérdez nagyon részletesen, illetve az is rendkívüli nehézséget jelent, hogy három óra alatt három szöveget kell megalkotniuk a diákoknak, szemben a középszintűvel, ahol csak egy szöveget kell írni. A gyakorlati írásbeliség kompetenciájának mérését, például egy beadvány megírását pedig nem emelt, hanem középszinten kellene számon kérni – állapította meg.