Nádas Péter képei és estje Téreyvel

Nádas Péter fényképészi életműve egészét jellemző gyűjteményt adományozott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak szerda este, ez alkalomból a Kossuth-díjas író készülő memoárjából olvasott fel az intézményben. Az író Térey Jánossal megy Egerbe.

E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója az MTI-nek elmondta, hogy Nádas Péter 123 darab képet ajándékoz a múzeumnak. “A képek felölelik szinte a teljes alkotói tevékenységét, 1962-től 2003-ig” – fogalmazott főigazgató. A képek között vannak korai szociofotók, portrék, városképek, csendéletként ható temetőábrázolások, önarcképek, az író szűkebb környezetének, dolgozószobájának részleteit mutató képek, de néhány, hozzá közel álló személyről – például az Örkény-házaspárról – fennmaradt fotóábrázolás is.

“Kapunk képeket abból az időszakból, amikor képzett fotósként a Nők Lapjának vagy más lapoknak dolgozott: fotókat például a fóti esküvőkről, a tatai éjszakai mulatókról, az Otthon Áruházról, a hortobágyi csikósokról, mezőgazdászok találkozóiról. E megrendelésre készült fotók mellett megjelennek a saját érdeklődésből készülők: a berlini zsidó temetőben vagy a később, a gombosszegi házban, ház körül készített csendéletek” – mutatott rá E. Csorba Csilla, hozzátéve, hogy az ajándékba kapott anyag csak részben egyezik meg a 2013 februárjában zárult, Mit tesz a fény – Nádas Péter fotográfiái 1959-2003 című PIM-béli kiállítás fényképeivel. Itt láthatta a nagyközönség például a Saját halál című kötetben megjelent Vadkörtefa-sorozatot, s ebből most csak egy eredeti kópia jut a múzeumba.

Több mint húsz képet tartalmaz az a válogatás, amelyben elsődlegesen a fény játssza a főszerepet, az eszköztelen képek szobasarkokat, fényjátékokat, éles árnyékvetüléseket, a fekete összes árnyalatát felmutató felületeket mutatnak be. Ezeket a minimalista fotográfiákat az alkotó már nem fotóriporterként, hanem a maga örömére, “fotóművészként” készített – tette hozzá a főigazgató.

Szintén a fény-árnyék a központi témája a múzeum tulajdonába kerülő 31 darab 7-szer 9 centiméteres polaroidnak is – hangsúlyozta E. Csorba Csilla. Az anyagot gazdagítja a Collection FNAC (a francia állam kortárs művészeti gyűjteménye) utazó kiállításának összesen 47 printje is, amelyen 2001-ben készült képek láthatók. Ezenkívül Nádas Péter a múzeum rendelkezésére bocsátja 15 idegen nyelven megjelent kötetét is.

E. Csorba Csilla szerint Nádas Péter hagyományos, analóg módon készülő fotográfiákkal már nem foglalkozik, viszont digitális képeket továbbra is készít – főképp a telefonjával.

A főigazgató szerint nagy megtiszteltetés, hogy a múzeum gondozhatja az anyagot, amely így a szakma számára kutathatóvá válik. Mivel nemrég zárt be a Nádas-kiállítás, egyelőre nem terveznek újabb tárlatot. E. Csorba Csilla viszont várja, hogy a kép-szöveg egymásra hatásáról szóló nagymonográfia megszülessen, amely tudományos hátteret nyújtana egy újabb megközelítésnek. Amennyiben igény mutatkozik rá más kiállítóhelyek részéről, a PIM kölcsön is ad képeket – tette hozzá.

A főigazgató szólt arról is, hogy Nádas Péter fényképészként indult, s egész életét meghatározza a képekben gondolkodás, az írott és vizuális anyag tudatosan, egymást erősítve épül, ezért nemcsak az írói, hanem a fotográfusi életműve is feltárandó. “Később ezek a szálak párhuzamosan futnak, szövegeit áthatja a képi látásmód, sőt egyes képek a szövegekből is beazonosíthatók” – fogalmazott, hozzátéve: valószínűleg az író nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az írás környezete is pontosan dokumentálva legyen, hogy a képek az írások közti lelkiállapot “elvont esszenciáját” nyújtsák.

A fotó nemcsak a vázlat szerepét, a leírható forrás szerepét játssza nála, hanem önálló, autonóm entitásként járul hozzá a szövegek értelmezéséhez – vélekedett a főigazgató. Nádas több munkájában csillantja fel fotótörténeti, fotóesztétikai tudását, s a fotóról szóló elmélyült esszéi révén maga is egy új képesztétika megteremtésén dolgozik. A Világló részletek című, készülő memoárból – amelyből szerda este olvas fel – számos erre vonatkozó utalást hallhatunk, Akahito, egy öreg japán fényképész álarca mögé bújva – tette hozzá.

E. Csorba Csilla felidézte, hogy a közelmúltban a múzeum számos hagyatékot kapott, köztük Somlyó Györgyét, Rába Györgyét, a Párizsi Magyar Műhelyét, a Szepsi Csombor Körét, Zelk Zoltánét, és hamarosan Passuth László gazdag öröksége is az intézmény gondozásába kerül.

A kortárs magyar irodalom két sztárja, Nádas Péter és Térey János lesz a Kepes Intézet vendége Egerben október 22-én, kedden 18 órától. A neves írók nemcsak felolvasnak, de részt vesznek egy beszélgetésen is, melynek témája építészet és irodalom kapcsolata.

A disputa az est másik két szereplője, Bazsányi Sándor és Wesselényi-Garay Andor közösen írt, Kettős vakolás című könyve köré szerveződik, melyben a magyar irodalom legizgalmasabb építészeti leírásait elemzik – az irodalom és az építészet szemszögéből. A beszélgetést Benedek Anna moderálja. A programot az Építészeten innen és túl – Ekler Dezső házak című kiállítás terében rendezik meg. Az irodalmi estet megelőzően, 17 órától a Kepes Intézet másik időszaki kiállításán a kiállító képzőművész, Szűcs Attila tart tárlatvezetést. A belépés mindkét programra díjtalan.

Nádas Péter egyébként idén is esélyes volt az irodalmi Nobel-díjra. Volt-e valós esélye Nádas Péternek, hogy idén végre megkapja az irodalmi Nobelt? Egyrészről mindenképpen, eddigi életműve messzemenően kiérdemli azt. Mások is így gondolják, neve évről évre felmerül a díjosztó bizottság vitáin, s bár az ilyesmit az érintettek nagy diszkrécióval kezelik, a kiszivárgó híreket sokan megerősítették, de legalábbis valószínűsítették. Hallom, hogy mérvadó német és svéd lapok diszkréten tudakozódtak az elmúlt három hétben budapesti kapcsolataiknál: Nádas mely pályatársát ajánlják, aki nyilatkozni tudna, ha a magyar író kapná a díjat október 10-én. Egyszóval, nem tekinthetők véletlennek a találgatások.

Azonban az egyébként igen kiváló kanadai novellistára, Alice Munróra esett a választás idén.