Memento: Tartsd számon őket

A klasszikus és huszadik századi magyar líra legjelentősebb zsidó és holokauszt tárgyú verseit szólaltatták meg zeneművekkel együtt a Vallai Kert Memento című estjén, Turczi István rendezésében. A dupla hangoskönyvet az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület adta ki, a vers.hu oldalon a webáruházban megvásárolható.

A nyár talán utolsó legfülledtebb napján, az RS9 színház Vallai Kert elnevezésű kistermében gyűltünk össze a MEMENTO című estre, ahol költészet és zene keltette életre – klasszikus és 20. századi műveken keresztül – a zsidóság emlékét, jelenét. A régi belvárosi zsidónegyed egyik legsajátosabb hangulatú, szűk kis utcája, a Rumbach Sebestyén (amely a színház névadója is) ugyancsak nagy forgalmat bonyolít ezekben a napokban, hiszen a Zsidó Nyári Fesztivál programjainak egy része itt, a Rumbach utcai kis zsinagógában zajlik. Már a költészeti estre igyekezve láttuk, amint gyülekezik a közönség a bejáratánál, szemben a Vallai Kerttel, s aztán hazafelé egy kicsit bele is kóstolhattunk a zenei élménybe.

Zétényi Tamás és Kéringer László

Addig viszont a verseké volt a főszerep. A Turczi István összeállításában és rendezésében színpadra állított műsor nem elsősorban holokauszt-emlékest volt – ahogy az egész Nyári Fesztivál is sokkal tágabb perspektívából mutatja be a zsidóság kultúráját. A MEMENTO inkább „az örök zsidó” archetípusát állította az előadás középpontjába, ahogy azt a nyitó vers, Arany János egyik legnagyobb műve is ábrázolja. Az Aranytól Székely Magdáig és Turczi Istvánig ívelő irodalmi összeállításban időrendben szólaltak meg a magyarság emlékezetkincsébe beépült zsidó tárgyú művek, a költemények sorában is megjelenítve azt a törést, amely a holokauszt után végérvényesen mássá tette a zsidóság sorsát tárgyául választó verset.

Galkó Balázs

A szövegektől szinte elválaszthatatlanul csendültek fel a zenei betétek, amelyeket kiváló művészek adtak elő: a zongoránál Jávori Ferenc „Fegya” zeneszerző-énekes-zongorista, a Budapest Klezmer Band alapítója ült, a pódium másik oldalát pedig a Trio Passacaglia foglalta el mindhárom tagjával. Ez meglepetés volt, hiszen az előzetes hírek szerint csak Rajk Judit lépett volna fel az esten, ám énekművész társával, Kéringer Lászlóval, és a csellista Zétényi Tamással teljesebb lett az élmény. A zenei válogatás Ravel Kaddisától Bartók román gyűjtéséig és héber kórusművekig számos klasszikus darabot ölelt fel, koncertélményt varázsolva az RS9 aprócska, fülledt terébe.

Turczi István, Rajk Judit és Zétényi Tamás

Turczi István köszöntője során felmutatta azt a CD-t, amely az est anyagát is tartalmazza, és MEMENTO – Zsidó sors a magyar költészetben címmel jelenttették meg. A közönségnek azonban életre kelt az élmény: Igó Éva, Galkó Balázs és Lutter Imre színművészek, valamint Turczi István szólaltatták meg a verseket.

Igó Éva

„Oh, mily tömeg! s én egyedűl, / Útam habár közé vegyül: / Érzem, mint csónak a habot, / Hogy átmenet mind rám csapott… / Tovább! tovább!” – nyitotta Arany János verse a sort, amely Adyval folytatódott: „Büszke kárhozók, eldobhattok százszor, / A lelkem százszor utánatok oson. / Örök bolygók, örök riasztgatók, / Idő kovászai, megyek én is veletek / Bélyegesen, csillagoson” (A bélyeges sereg). Somlyó Zoltán Gettója után Kassáktól a Zsidók tragédiáját szólaltatta meg Lutter Imre: „De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk? / Ki markol bennünket össze a konkollyal és dudvával, / és miért akar kérdezetlenül a szemétre vetni?” – teszi fel a kérdést a vers felkavaró zárlata. Illyés Szégyenbélyeg és József Attila Smá Jiszróél című versét Zelk Zoltán nagy költeménye, a Dorosici alkony követte (mely 1963-ban érlelődött meg a költőben, de riportszerű élményanyagát már 1945-ben publikálta a Szabadság című lapban).

Lutter Imre

Nemes Nagy Ágnes Az alvóhoz című költeményét Igó Éva adta elő, majd következett az est talán legemlékezetesebb műve: Vas Istvántól az Egy régi dal visszhangja. A vers maga is szűnni nem akaró visszhangként zakatolt bennünk még jóval az est után is: Vas egy láncmese-szerű példázatban beszéli el a vérontás szűnni nem akaró, egyre tovább gyűrűző természetét – egy gödölye sorsa által, mellyel egy macska végzett. „De nem múlik, de visszatér, / Kit apám vett két garasér, / Felszökell a világ szíve, / Egy gödölye, egy gödölye” – üzeni a vers a vér lemoshatatlan, hetedíziglen ható átkáról. Mezei András és Székely Magda versei után zárásképp Turczi István műveiből hangzott el egy válogatás: többek között a Betlehemi história, a Térképek, legendák – Izráel földjén, az Esküvő és a Téltemető virág című verseket hallgathattuk meg.

Turczi István

A műsor befejezéseképp a költő maga olvasta fel Memento – A tatai zsidók utolsó útja a vasútállomásra című versét, melyet Jávori Ferenc zongorajátéka zárt le.

Jávori Ferenc “Fegya”

„De számláld meg őket,

mert egytől egyig mind megszámlálhatók. 
Vedd számba őket, 
kik emberként járták meg a nem-járhatót. 
Tartsd számon őket: 
a szív nem archívumban őrzött üres kartoték. 
Kérd számon őket! 
Kevés a két gyertya saját sorsodért… 
Ha néha megroppan is 
az irgalom száraz, gyönge ága, 
csak így lesz létednek 
újra gyökere, lombja, Magyarországa.”

(Turczi István: Memento, részlet)

(Szöveg és fotók: Laik Eszter,
forrás: Irodalmi Jelen)