Wislawa Szymborska Nobel-dijas költőnőt gyászolja Lengyelország, a 88 éves korában, Krakkóban elhunyt alkotó rendkívüli szerénységére és precíz, ironikus költészetére emlékeznek az egész országban. 1996-ban tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal, a rangos elismerés indoklása szerint “költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet pillanataiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket”.
Az ember egzisztenciális helyzetét, illetve az egyén és a történelem kapcsolatát megközelítő személyes hangvételű, gondolati lírája a díjnak köszönhetően nemzetközileg is ismertté vált, munkáit több tíz nyelvre is lefordították.
Tavaly megkapta a legmagasabb lengyel kitüntetést, a Fehér Sas-rendet a köztársasági elnöktől, Bronislaw Komorowskitól.
A lengyel tévé és rádió szerda esti és csütörtöki adásaiban művészbarátai, ismerősei elsősorban szerény és tartózkodó, őszinte, természetes, spontán és rendkívül vidám személyre emlékeztek.
Szerintük Szymborska nem a mai világ embere, hanem a 19. századba illő, diszkrét, elegáns és nyugodt személy volt. “Mintha más anyagból lenne, mintha az űrből származna. Nincs még egy ilyen ember a világon. Sokkal fiatalabbnak tűnik… Mintha Szymborska a koron, az időn kívül létezne” – idézte Michal Rusinek, a költőnő titkárának szavait a lengyel rádió portálja.
Ewa Lipska költőnő homo ludensként emlegette Szymborskát. Hangsúlyozta, hogy játékossága olyan “okos, érdekes, mélységesen jóságos embert takart, akinek sok a mondanivalója erről a nem a legjobb világról”.
Nyelvezetét Jerzy Bralczyk, az egyik legnevesebb lengyel nyelvész is magasra értékelte. “Az egyszerűnek tűnő, de mély gondolatok mestere volt” – mondta a TVN24 hírtévében.
Szymborska “nem volt celeb”, hangsúlyozta Bogdan Zdrojewski kulturális és nemzeti örökségi miniszter. A kitüntetést a költőnő olyan megtiszteltetésnek tekintette, “amellyel tovább kell élni és alkotni” – mondta a miniszter a TVN24 hírtévében.
Stefan Chwin költő kiemelte, hogy az irodalmi elismerés nem változtatta meg költészetét.
Michal Glowinski irodalomtörténész szerint Szymborska filozofikus költő volt. Költészetében a nagy eszmék és problémák ugyanúgy jelen voltak, mint a vitamin az almában: “kedvtelésből fogyasztjuk őket, és eközben a vitaminokat is befogadja a szervezetünk” – mondta Paul Valery összehasonlításával élve a PAP hírügynökségnek.
A költő az 1950-es években egyebek közt Sztálint magasztaló verseket is írt, de idővel kiábrándult és kilépett a pártból. Ezután az ellenzéket támogatta, egyebek közt a független irodalmi és történelmi előadások szervezésében is részt vett.
Wislawa Szymborska 1923. július 2-án született a nyugat-lengyelországi Kórnikban, Poznan közelében. Családja 1931-ben Krakkóba költözött, és Szymborska élete végéig ott élt. 1945-1948 között a Jagelló Egyetemen lengyel irodalmat és szociológiát tanult, de soha nem szerezte meg a diplomát.
Korán kezdett verseket írni, az első költeménye, az I Am Looking for a Word kezdetű 1945-ben jelent meg a Dziennik Polski című helyi lapban. Hosszú élete alatt mindössze 350 verset publikált. Olvasói széles körben terjesztették verseit. Kiadatlan költeményeit posztumusz kötetben jelentetik meg.
Magyarországon a Csodák vására (1988) és a Kilátás porszemmel (1997) című önálló verseskötetei láttak napvilágot, és további egyik kötetének anyagát a Nők, kezdőknek és haladóknak (2003) című antológiában publikálták. Egyik versében (Temetés) a Rajk-temetésről ír.
(forrás: MTI, prae.hu)
