A lemez két oldala

Az úgy volt, hogy a helyszín/l/elő kicsit elgondolkozott. Nem tépelődött, nem állíthatja, nem vívódott semmiképp, de töprengett kicsit, ebben a farkasordító hidegben merre tartson, az irodalom hol melengetheti meg lelkét. Nem lesz meglepő döntésének eredménye; a Nyitott Műhelyre szavazott, amelynek Rózsaszín szemüveg című sorozatában Janikovszky Éva életműve került az asztalra.

A hatvanegyes villamoson a helyszín/l/elő Janikovszkyn spekulált természetesen. Mit jelentenek neki az ő könyvei, mi az alaptapasztalat? Hát bizony, bevallja férfiasan/kisfiúsan, nincs ilyen, illetve van, de nem a gyerekkorból visszaköszönő. Az ő gyerekkorában a Mackó úr utazásai és a Jó Pajtás bekötött évfolyamai voltak meghatározóak, meg az Emil és a detektívek magyar díszletezésű változata, a Gyurka és a detektívek, ezeket olvasta ronggyá, Janikovszky csak később, nem pontosan meghatározott időben és helyzetben érkezett meg hozzá. Még mindig nem éles a kép, morfondírozott tovább; Janikovszky hangja, azok a kvázi-platonista párbeszédek, amelyekre majd a Nyitott Műhelyben Kiss Noémi is kitér, tehát ezek a szellemesen, sajátos tempóban pattogó dialógusok a hallásának, az anyanyelvének a részei. Igen, Janikovszky a helyszín/l/elő kultúrájának része, erre jutott; a gyerekvilág hangja örökérvényű-meghatározóan, ahogyan Kosztolányi minden sorát sem kell olvasni, mégis kosztolányiul értünk, beszélünk, miképp adyul és józsefattillául. És mednyánszkyul látunk, meg vajdalajosul, folytathatnánk büszkén a végtelenségig.

A Nyitott Műhelyben Kiss Noémi, Menyhért Anna, Kálmán C. György és a meghívott vendég, Keresztesi József foglalt helyet a vizes- és borospoharak mögött.

Kiss Noémi exponálta az estet; Janikovszky életművét és pályáját vette végig a teljesség igényével, tehát az elejétől a végéig, a korai lányregényektől a vallás és közoktatásügyi minisztériumban betöltött tisztségét sem kifelejtve, a film- és hangjáték-feldolgozásokig, majd a beszélgetés résztvevőitől a Janikovszky-próza hatásairól kérdezett. Keresztesi az ún. monológ-könyveket (Kire ütött ez a gyerek?, Velem mindig történik valami, Az úgy volt stb.) emelte a középpontba, vagyis a széles népszerűségre szert tett, közismertnek mondható írásokat. Kálmán C. saját apai tapasztalatairól számolt be, és ezek alapján állította, hogy a Janikovszky-szövegek leginkább a kiskamaszokat szólítják meg, nem felolvasható mesék. Menyhért Anna viszont a kortükröző elemekre hívta fel a figyelmet, például az affélékre, mint hogy „Holnap úttörőbe kell menni”.

Ennél a pontnál aztán hosszan időzött a Rózsaszín napszemüveg társasága, a Janikovszky-könyvek, főleg a Szalmaláng és az Aranyeső, korba ágyazottságáról sok szó esett; volt, aki béklyókként és korlátokként volt, aki természetes „együtthatókként” értelmezte azt. Kiss Noémi a szocialista neveléseszme jegyeit vélte felfedezni a korábbi megjelenéseknél, a pszichológiai árnyaltságot hiányolta, Menyhért Anna tercelt: a kozmetikus foglalkozás Janikovszkynál példázatosan alulértékelt, míg az üzemi gépkocsivezető felülstilizált pozícióban jelenik meg. Vannak a rendes, dolgozó emberek és a kevésbé, noha szintén dolgozó rendesek.

Keresztesi szakította meg az áramkört, amikor a gyerekirodalomra nézve a szövegek használati módjáról gondolkodott, arról, hogy a gyerekek egészen más vetületekre érzékenyek, lásd – és itt saját esetét hozta – a Mazsola és Tádé együgyűségébe kisfiúként belefeledkezni az újulásig képesnek mutatkozott, gyermekei pedig ugyanúgy lettek szerelmesei a Futrinka utca csillagharcosainak.

Miután a résztvevők elrugaszkodtak a Janikovszky-életmű forrásvidékétől Menyhért Anna a Szabó Magda-párhuzamot vetette be, megfejelve egy anekdotával, miszerint az osztályidegen írónőt Janikovszky „rejtegette”, kettejük között szoros barátság fonódott, a fáma arról is szól, hogy az Abigél Horn Micijét Szabó Magda Janikovszky karakteréről mintázta volna.

Kálmán C., visszautalva a vita első részére, emlékeztetett rá, hogy a Janikovszky-írásokban megannyi „archaizáló”, voltaképp a háború előtti világot idéző név játszik hangsúlyos szerepet; Károly bácsik aulikus hangulata szűrődik át a sorokon, mire Keresztesi remek reflexszel a Frakk-sorozat Károly bácsiját emlegette fel, aki barna atillában pompázik, mint a macskák rémének hű, noha sokszor megcsúfolt gazdája.
Kálmán C. még Esterházy-analógiákat is felfedezett, amennyiben a köznapi beszéd panelelemeinek következetes használata, azok kifordítása hasonló poétikai megoldás mindkét szerzőnél.

Nem volt elkerülhető a Janikovszky-féle nőkép egydimenziósságára, a szocialista prüdéria etikettjére történő utalás, mint ahogy az sem: hol is van Janikovszky helye az aktuális kánonban. Utóbbi kérdésre meggyőző válasz nem született, ha csak az nem, hogy az életműből hiányoznak a nagyregények, amelyekre a magyar recepció mindig igényt tart.A Rózsaszín szemüveget azzal a megnyugvással tette le (vette fel?) a helyszín/l/elő, hogy a foglalkozás elérte célját; Janikovszky erre az estére biztosan az őt megillető polcra került.

szerző: Jánossy Lajos
forrás: Litera
fotók: Valuska Gábor