Így verselnek a nehézfiúk

A költészet igénye ősi ösztön, nem tűnik el, csupán időről időre megújul az adott kor formájához, nyelvezetéhez idomulva. Irodalomórán verseket is olvasunk, mert kell, de néha azért is, mert megtetszett vagy éppen elgondolkodtatott. Aztán legtöbbünk életéből kikopik a költészet. Egy verset nem lehet csak úgy átfutni, azzal foglalkozni kell, befogadni, hagyni, hogy kikövetelje magának a figyelmet.

De mi a helyzet ma, amikor esténként fél szemmel a televíziót nézve futjuk át az e-mailjeinket, miközben a másnapi teendőinket listázzuk az agyunkban? Hol a helyük a verseknek az életünkben? Különösen zavarba ejtő lehet ez a kérdés a fiatalabb korosztályt tekintve, akik közül, ha valaki mégis versolvasásra, ne adj isten, versírásra adja a fejét, számíthat arra, hogy kibérli magának a csodabogár címkét.

Magyarországon lassan tíz éve létezik egy műfaj, amely az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a fiatalok körében, és egyesek nem kevesebbet, mint a költészet megújítását látják benne: a slam poetry. Egyfajta zene nélküli színpadi műfaj, végtelenbe tartó recitálás, énekbeszéd: bárki kiállhat, és pár percben előadhatja saját „költeményeit”. A slam verseket köznyelven fogalmazzák meg, sokszor közéleti témákat állítva a középpontba. Gyökerei a 80-as évek Amerikájába nyúlnak vissza; Marc Smith, aki maga is hasonló eseményeket szervezett, nevezte a műfajt slam poetrynek. Közvetlen előzménye a spoken word, vagyis a költészeti felolvasóestek. Hasonló, ritmusos élőbeszédet használtak már a beatköltők, a reggae, sőt az archaikus idők trubadúrjai, görög énekesei is. A slam poetry közel áll a raphez is, de sokkal szabadabb annál, az előadásnak legtöbbször nincs zenei kísérete, és a szöveget nem kötik rímek. A magyar rap „feltalálója”, a nyolcvanas évek magyar undergroundjának budapesti látnoka, Pajor Tamás, aki zseniális szövegeivel alapozta meg a hazai műfajt és hatott későbbi előadókra is.

A költészet igénye ősi ösztön, nem tűnik el, csupán időről időre megújul az adott kor formájához, nyelvezetéhez idomulva. A slam is ilyen, játszik a nyelvvel, kifacsarja a szavakat, szlenggel, olykor káromkodással megszórva reflektál a hétköznapok vagy a közélet eseményeire és történéseire. Új kontextusba helyezi a nyelvet, és az irónia eszközeként használja azt a beszédet, amelyet a társadalmi jelenségekre reflektálva bírál.

A slam poetry kifejezetten előadásra szánt költészet, melyet klubokban, koncerteken, illetve slamversenyeken osztanak meg a közönséggel. Szó szerint, mivel a továbbjutásról, vagy arról, hogy tetszik-e a szöveg vagy sem, a közönség dönt. Ez a szituáció aktív befogadást tesz lehetővé, amelyet nem befolyásol semmiféle médiahype vagy divat. A műfaj, újdonságánál és kifejezőerejénél fogva olyan autentikus élményt nyújt a főleg fiatalokból álló közönségnek, amelyben a versolvasás magányos, befelé forduló attitűdje helyett közösségi élményként élik meg a költészetet, sőt ők maguk is költővé válhatnak ott, ahol kifejezetten kínos, ha valaki nem saját szerzeménnyel áll ki.

A szövegek kevesebb jelentésrétegűek, mint a klasszikus versek, a dalszövegekhez hasonlóan könnyebben befogadhatók, de az első hallásra tömény szó- és mondanivaló-löket mégis arra készteti a hallgatókat, hogy újra és újra meghallgassák, elolvassák őket.

Az egyik legismertebb slammer Závada Péter, az elismert magyar prózaíró, Závada Pál fia, aki amellett, hogy Újonc néven dalszövegíró az 1999 óta létező Akkezdet Phiai nevű rapformációban, a tavalyi könyvfesztiválon saját verseskötettel is jelentkezett (Ahol megszakad).

Saját bevallása szerint nagy hatással voltak rá Parti Nagy Lajos művei, és ezek ihletésére kezdett dalszövegeket, később verseket írni.

Az Akkezdet Phiai a maga rap/slam kollázsával egyedülálló jelensége a magyar underground zenei életnek, és érdekes példája a kortárs költészet fejlődésének. Debütáló albumuk egyébként szerepel a 303 magyar album, amit hallanod kell mielőtt meghalsz című könyv listáján is. A duó (Süveges Márk-Szaid a másik tagja) rapszövegeinek többsége slamszöveg is, és fordítva, Závada verseskötetében is helyet kapott némelyikük. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, hogy az Ahol megszakad irodalmi folyóiratokban is publikált versei (Jelenkor, Holmi) már második kiadását gyűri, és tavalyi bemutatóját is kétszer kellett megtartani a nagyszámú érdeklődő miatt.

Závada Péter: Amíg alszom

Mert adva vagy, akár az érthetetlen
életigenlés, a vér zaklatott
rohamai a púpos kéz-erekben,
mint fényes és beszédes ablakok
üvegén a szájról felszálló pára,
mint egy berögzült mozdulat fölött
az eszmélet rideg realitása,
jóllehet már közvetve sincs közöd
időhöz, térhez – mégis felsorollak,
s más neveket: élő szerettekét,
helyeit, színeit gyermekkoromnak,
dédapám májfoltos, ernyedt kezét,
de ólmos szemhéjaim leragadnak:
nehéz redőnyei egy kirakatnak.

(forrás: ötvenentúl.hu)