Gyarmati Fanni elment

Szombatra virradóra elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, életének 102. évében. Nyugdíjas magyar nyelvtanár volt, férjének, Radnóti Miklós hagyatékának rendezője, őrzője, közrebocsátója. És Radnóti-díjas. A Magyar Versmondók Egyesülete minden tagja nevében kívánunk Fifi néninek szebb, békésebb világot…

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez és sok más közismert vers múzsája visszavonultan élt, ritkán fogadott látogatót, interjút régóta nem adott, még a századik születésnapján rendezett ünnepségen sem jelent meg. Amikor azonban 2012-ben Radnóti-díjat kapott, a legfiatalabb Radnóti-díjas Lutter Imrének, valamint Kiss Lászlónak hosszasan mesélt a férjével együtt töltött időszakról, síelésekről, a víz iránti vonzódásáról, arról, hogy 85 éves koráig rendszeresen eljárt úszni.

Gyarmati Fanni akkor a mai kultúrpolitikáról éles kritikát fogalmazott meg, és elmondta, nagyon pesszimista, mert meglátása szerint a társadalmi életből egyre inkább hiányzik a művészet iránti igény és fogékonyság. A franciául és oroszul perfektül beszélő Gyarmati Fanni számára a világirodalom legkedvesebb szerzői oroszok és franciák. Dosztojevszkijt, Puskint, Szolzsenyicint eredetiben olvassa, és gyakran beszél francia költőkkel telefonon.

A Népszava méltatása szerint “több évtizedes oktatói munkásságáért és Radnóti Miklós hagyatékának közrebocsátásáért 2009 decemberében A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést vehette át Sólyom László köztársasági elnök megbízásából Hiller István oktatási és kulturális minisztertől. Hajlott korára való tekintettel (97 éves volt ekkor) Hiller István Gyarmati Fanni lakásán adta át a kitüntetést”. E lakás “még mindig ugyanaz a Pozsonyi úti lakás, amelyben férjével, Radnóti Miklóssal élt, még mindig kint van a lakáson férjének, Dr. Radnóti Miklósnak a névtáblája”.

Radnóti Miklósné 102 éves volt (fotó: MTI / Kallos Bea)

A költő 17 éves korában ismerte meg a nála három évvel fiatalabb Fannit. Az első lírai szerelmi vallomás egy évvel később született, “az aranyhajú lányhoz” írt költemény a Szent szerelmi újraélés című sorozat második verse volt. Gyarmati Fanni mentette meg az utókor számára a verseket, a fényképeket, férje naplóját és levelezését. Minderről naplójában emlékezik, amely csak halála után válik nyilvánossá és hozzáférhetővé. Hosszú élete során megélte a boldog pillanatokat Radnótival, akit haláláig gyászolt, és sajnos meg kellett énie, hogy 2013-ban Radnóti köteteit égessék el szélsőjobboldali nemgondolkodók, itt Magyarországon…

2012 decemberében a legfiatalabb Radnóti-díjas, Lutter Imre előadóművész, médiaszakember és Kiss László, a Magyar Versmondók Egyesületének elnöke, ugyancsak Radnóti-díjas rendező Budapesten, Radnóti Miklóssal közös Pozsonyi úti lakásában látogatta meg Gyarmati Fannit, Fifi nénit, a költő özvegyét és irodalmi emlékének gondozóját, ahol hosszú beszélgetésük során átadták a költőről elnevezett kitüntetést.

A Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társaság kétévente odaítélt díját idén Kántor Péter és Acsai Roland költők mellett Lutter Imre előadóművész kapta. A kuratórium még novemberben döntött arról, hogy a rangos elismerést az akkor száz esztendős Gyarmati Fanninak is átadják.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, a Hetedik ecloga, a Levél a hitveshez és sok más közismert, méltán népszerű vers múzsája valódi összekötő kapocs a múlt és a jelen között. Hiszen nemcsak, hogy végigélte a XX. század vészterhes korszakát, a náci pusztítást, de férje munkaszolgálatainak és elhurcolásának közvetlen tanúja volt. 1935-ben házasodtak össze Radnótival, és ekkor költöztek a Pozsonyi útra a XIII. kerületbe. A lakás, amelynek berendezése nagyjából 77 éve ugyanaz, egykoron nagyon hamar az irodalmi élet bázisa lett: Schöpflin Gyula, Hont Ferenc, Baróti Dezső, Ortutay Gyula és Sík Sándor is állandó vendég volt itt. Az ajtón még ma is dr. Radnóti Miklós névtáblája áll.

Gyarmati Fanni visszavonultan élt, nagyon ritkán fogadott látogatót, interjút gyakorlatilag nem adott, még a századik születésnapján rendezett „Pozsonyi piknikkor” sem jelent meg az ünneplők előtt. Ennek ellenére Lutter Imrének és Kiss Lászlónak hosszasan mesélt a férjével együtt töltött időszakról, síelésekről, a víz iránti vonzódásáról, arról, hogy 85 éves koráig rendszeresen eljárt úszni. Beszélt arról is, hogy a hiedelemmel ellentétben nem ő adta a Járkálj csak, halálraítélt! című vers címét. A mai kultúrpolitikáról éles kritikát fogalmazott meg, és elmondta, hogy nagyon pesszimista amiatt, hogy meglátása szerint a társadalmi életből egyre inkább hiányzik a művészet iránti igény és fogékonyság.

A franciául és oroszul perfektül beszélő Gyarmati Fanni elmondta: számára a világirodalom legkedvesebb szerzői oroszok és franciák. Dosztojevszkijt, Puskint, Szolzsenyicint eredetiben olvassa, és gyakran beszél kortárs francia költőkkel telefonon. Fifi néni kérésére Lutter Imre Puskin egyik költeményét tolmácsolta neki oroszul, majd Nyáry Krisztián Így szerettek ők című könyvében nézték meg az irodalomtörténeti utalásokat Nemes Nagy Ágnesről, Tersánszky Józsi Jenőről, és a könyvet indító párosról, Radnóti Miklósról és Fanniról. Fifi néni fotókat és Radnóti-köteteket dedikált vendégeinek, majd beszélt arról, hogy férje, „Miklós bácsi” milyen habitusú ember volt, hogyan írt és olvasta fel első kézből a verseket feleségének.

A költőóriás 17 éves korában ismerte meg a nála három évvel fiatalabb Fannit. Az első lírai szerelmi vallomás egy évvel később született, „az aranyhajú lányhoz” írt költemény a Szent szerelmi újraélés című sorozat második verse volt. Gyarmati Fanni mentette meg az utókor számára a verseket, a fényképeket, férje naplóját és levelezését. Minderről naplójában emlékezik, ami ma még ismeretlen, és csak halála után válik nyilvánossá és hozzáférhetővé a minden bizonnyal irodalomtörténeti jelentőséggel bíró dokumentum.

Kiss László és Lutter Imre megköszönték Gyarmati Fanninak, hogy személye óriási hatással volt Radnóti Miklósra, és a világirodalom jó néhány kiemelkedő alkotását segítette világra. Sőt azt is, hogy ugyan Gyarmati Fanni is üldözött volt a holokauszt idején, de félelem nélkül mentette a zsidókat, és immár közel nyolc évtizede hű Radnótihoz, rendületlenül ápolja költőférje emlékét. „Mert ha Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni nem lenne a világnak, most nem tudnák átadni a Radnóti-díjat sem” – mondta a frissen kitüntetett Lutter Imre. Az 1971-ben alapított szakmai díj rangját egyébként a korábbi jutalmazottak neve is jelzi: mások mellett Nagy László, Juhász Ferenc, Ratkó József, Nagy Gáspár, Kormos István és Szécsi Margit kapta meg a díjat. Fifi néni a Radnótit ábrázoló emlékplakett mellé egy, az eredeti hű másolatát tartalmazó Bori notesz kéziratos kiadást kapott, amit Lutter Imre adott át.

Kelen Károly emlékezése a Népszabadságban

Virágot vinni a kedvesnek: nagyszerű. Verset írni neki: csodálatos. Mindegy, milyen virágot, de nem mindegy, milyen verset. Én legalábbis úgy képzeltem, csak Radnóti-verset érdemes.

Például ezt:

Fázol?

Olyan vagy, mint hóval teli bokron

az árva madárfütty.

Radnóti Miklós, az egyik legnagyobb magyar költő már hetven éve halott, és akinek a legszebb szerelmes verseket írta, azóta élt közöttünk. Micsoda teher lehetett neki! Akármit is akart volna, nem lehetett saját élete. De micsoda édes teher!

Amikor először, meg amikor ezredszer olvasta, mondta magában, mondjuk ezeket a sorokat:

Jókor menekülsz! A patak csupa bánat.
Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők.
Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Csattanva lezúdul a zápor a vízre.
Elporlik a csöpp. Nézek utánad.

Elporlik a csöpp. De a test csak utánad
nyújtózik, az izmok erős szövedéke
még őrzi a vad szorítást, a szerelmet!
Emlékszik és gyötri a bánat.

Úgy gyötri a testet utánad a bánat,
úgy röppen a lélek utánad, elébed,
ó, semmi, de semmise már! Ez a zápor
sem mossa le rólam a vágyat utánad.

(Zápor)

És persze a vers, amit, remélem, minden magyar gimnazista föl tud idézni. Hogy mi az otthon, nekem mindig ez jelentette, és ez fogja jelenteni:

s nyárvégi csönd napozna     az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök     ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén          a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan          a lassu délelőtt,

És tessék újra megnézni a tördelését, ez egy képvers, a kettős oszlop, amelyben hajtották az embereket az úton. Nagyon nagy vers az Erőltetett menet, és ha másból nem, ebből tudhatja, minden diák, mennyivel több a költemény, mint hogy rímek vannak a sorok végén.

Meghalt a „hitvesem s barátom”, aki, remélem, hogy egyszer megélte azt a jobb kort, amelyre együtt vágytak.