Futball, költészet és ami még fontos

A futball komolyan veendő (nem beszélve arról, hogy költészet), de – a világbajnoksággal együtt – elhanyagolható. A háború nem elhanyagolható.

Farkas Zsoltnak az ötvenedikre

„A leglényegesebb körülményre majd máskor térek ki, ha egyáltalán kitérek.” (Erdély Miklós: Metán)

KUKORELLY ENDRE: NINCS VÉGE

A futball nem fontos. A versekben nincsenek fontos dolgok. Aki költeményeket olvas, nem túl fontos dolgokról olvas. Akadnak fontos ügyeket tartalmazó versek, ezek végképp nem fontosak. Mondjuk Talpra magyar, hí a haza, ez fontos? Nyilván fontos, hogy legyen béke már!, biztos akadnak fontos dolgokról szól versek, ha kapásból nem is igen jut eszembe egy sem. A fontos ijesztő.

Azt hiszem.

Most nincs időm ebbe jobban belegondolni, mert mindjárt muszáj befejeznem ezt a szöveget, de így első blikkre úgy tűnik, ami fontos, az minimum szorongatja a gyomrot. A Bëlga-fiúk írtak néhány – érettségizők számára – fontos tartalmú poémát, királyokról, meg fizika, tisztán a megjegyezhetőség miatt. Tehát hogy az érettségiző könnyen megtanulhassa az Árpádházat, meg valami egyenleteket is, bár az is kérdéses, fontos-e az érettségi. Érettségizőknek fontos, amikor érettségiztem, emlékszem, milyen fontossággal bírt, és az is igaz, hogy a Bëlga szövegei nem szorongatják a gyomrot, tehát gyanús ez az egész, majd még jobban átgondolom: vagy nem vers, vagy nem komoly.

Vagy kivétel.

Kukorelly Endre – Fotó: hír24

Erdély Metánja szerint „amiről itt szó esik”, mármint a Metánban, tehát csupa poétikai ez-meg-az, „nem annyira fontos, hogy prózában megjelenhetne. A költészet mindig is az elhanyagolhatóval foglalkozott”, írja, de ezzel nincs vége a Metánnak, még a mondatnak sem. Hogy mivel van vége ennek a mondatnak, az majd a szöveg legvégén jön, most csak annyi, hogy mindez a futballra is vonatkozik, mert a futball se fontos. A háború fontos.

Ratko Mladić és Arkan „működése” Boszniában – például ez.

Milošević és Karadžić.

Szarajevó és Srebrenica. Mostar szétlövése, a Neretva hídjának szétlövése 1993-ban.

Forrás: Getty Images/iStockphoto / Donyanedomam

Illetve hát, fontos vagy nem, mindenképp halálosan komoly. Komor. A futball is komolyan veendő (nem beszélve arról, hogy költészet), de – Erdély Miklós ezt az igét használja – elhanyagolható. A háború nem elhanyagolható, ha háború van, azt nem tudod hanyagolni, ellenben például a világbajnokságot (mint világháborút, nemzetek ütközetét stb.) simán hanyagolják néhány milliárdan. Amúgy, ez tényleg komoly,háború van most a nagyvilágban nagyjából folyamatosan: és van a világbajnokság. És még csak az sem stimmel, hogy ehhez képest kit érdekel egy Arjen Robben (Bayern München) nevű holland ember, vagy egy Jorgosz Samaras/Szamarász (Celtic) nevű görög, mert meglepően sokakat érdekel nyilván, például engem. De amit csinálnak, az simán hanyagolható.

Nem csak a legminimálisabb-mellékesebb fegyveres összetűzéshez képest, hanem minden egyébhez képest, értsd, a lehető legcsekélyebb fontos dologhoz képest is.

Délután 6 óra, 2014. június 25., szerda. A Bosznia-Hercegovina-Iránösszecsapás egyszerre kezdődik a Nigéria-Argentínával, valamiért ezt kezdem nézni, nem az én bosnyákjaim meccsét. Az első négy perc alatt azonnal két gól esik (Di María teszi rá, a kapufáról a kapus tarkójára, onnan vissza, a kapufáról kijön, Messi ballal kapásból bevarrja, Musa egyenlít), azt hiszem, az érintetteken kívül mindenki ezt a meccset nézi. Én holt időben kapcsolgatok. A 36. percben hiába kapcsolgatok, mindkét helyszínen tepsiben visznek le egy-egy játékost, Spahićot (Bayer Leverkusen) és Agüerót (Manchester City). Irán eddig még nem rúgott gólt, és csak egyet kapott, Messi rúgta nekik a meccs legvégén. Nem néztem statisztikákat, de túl azon, hogy sok a gól, sok a 90. perc utáni gól.

Forrás: AFP / BEHROUZ MEHRI

Vagy a 45. perc utáni: Messi most is akkor csavar be ballal egy szabadrúgást. (Láttam egyébként már jobb lábbal is tűrhetően labdához érni.) A NIG-ARG meccs második félideje is két góllal kezd (Musa megint kiegyenlít, és Rojo egy szöglet után betérdeli), az 50. percig már hat gól van összesen, Džeko rúgja el a perzsa kapus mellett szép blazírtan. Aztán már nem kapcsolgatok ide-oda. Maradok, Pjanić (AS Roma) is betermel egyet tíz perc múlva, nézem, ahogy a bosnyákok nyugodtan tudomásul veszik, milyen (elég) jók.

Jó kis csapat. Nem jutottak tovább, de idáig eljutottak: addig jutottak, hogy van egy jó csapatuk. Reza Goocsannedzsad (Charlton Athletic) szépít, de az első kontra után a jobbhátvéd Vrsajević előretör és bevágja. Bosznia első mérkőzését Irán ellen játszotta ’93-ban, nem nézek utána, játszott-e akkor Hasan Salihamidžić. Túl sok a meccs.

Túl sok meccs túl sok részletét láttam, a jelenetek és gólok ki-kitakarják egymást, alig néhányat tudok felidézni a tömeg érdekességből. Tegnap negyed nyolckor, az 59. percben kapcsoltam rá az Olaszország-Uruguayra (mindketten legyőzték Angliát és kikaptak Costa Ricától), null-null volt, épp Cristian Rodríguez (Atlético Madrid) akciója ment, aztán kiállították Marchisiót (Juventus), Godín (Atlético Madrid) pedig befejelt egy szögletet – erre emlékezni fogok.

Forrás: AFP / EMMANUEL DUNAND

Kicsit fájt.

Meg még jó pár dologra, például ahogy Sissoko a 73. percben bebelsőzi az ötödik gólt Svájcnak egy hét gólos meccsen. Ochoára (mexikói) és Kerzsakovra (orosz). A 24. percben Vertonghen leránt egy algériait a tizenhatoson belül. Pepe lefejeli Müllert (versus odatolja a buksiját a földön ülő Müller fejéhez), kiállítják, a németek agyoncsapják a portugálokat. Benzema rúg hármat és kihagy egy 11-est. Neymar sír a himnusz végén. A nyerő cserék, Fellaini és Mertens, megfordítják a meccset a belgáknak. Épp mialatt ezt a szöveget írom, Xherdan Shaqiri koszovói-svájci, aki már a dél-afrikai vb-n is játszott Honduras ellen 12 percet, most három gólt rúg nekik. Vagy az, hogy Louis Cápa/Vámpír Suárez leharapja Chiellini vállát!

És megtelik az internet mémmel, mint egykor Balotelli pózolása után, vagy amikor 2006-ban Zidane lefejelte Materazzit. Az ausztrálokat nem nézem (ahogy olvasom, Mélyi Jóska is csak muszájból), de Tim Cahill kapáslövése volt eddig a legszebb. Egy szem 26 éves Pali unokaöcsém szerint (aki évek óta Cambridge-ben él, amatőr, de zseniális kapus, védett néhányszor az Íróválogatottban) az ausztrál futball érdekes keveréke a rögbinek és a tömegverekedésnek. Lehetséges, mégis Cahill hollandok elleni gólja volt a legnagyobb. No és a Suárez (2010-től Liverpool, és az Év Játékosa Angliában) kontra Rooney 2-1-es meccs!

Forrás: Getty Images / Jamie Squire

Rooney három vb-n egy gólt sem rúgott, és amikor végre lő egyet, amivel az angolok egyenlítenek, ahogy Pali írja, „fölrobbant” a pub, ahol a haverjaival nézi. „Skandálják a nevét 15 percig, ‘come on England’, apa, anya, gyerekek szurkolnak együtt”, írja, és hogy, „én ezt az egészet mennyire irigykedve és mint teljes kívülálló nézem, mert a generációmnak ez teljesen ismeretlen, nekünk soha nem jutott ki az ilyen fajta szurkolás a hazánkért.” Aztán mégis kiesnek az angolok. Nem baj, megy minden tovább, valahogy lesz. „Általában lehet tudni, mi következik. De a versben nem, a jó versben különösen nem”, így Erdély Miklós. Nem csak a nagyok esnek el, az én kis bosnyákjaim is. Elhanyagolható. Nem ijesztő. „A költészet mindig is az elhanyagolhatóval foglalkozott, éppen ezáltal jutott bensőséges fontossághoz.”

(forrás: vs.hu)