Elment Dr.Kardos Zsuzsanna

Tragikus hirtelenséggel, fiatalon távozott közülünk Dr. Kardos Zsuzsanna ügyvéd, a Magyar Versmondók Egyesületének jogi képviselője. Értelmetlen, értelmezhetetlen és feldolgozhatatlan, ahogy itt hagyott bennünket. Mély megrendüléssel értesültünk haláláról.

Dr. Kardos Zsuzsanna nem pusztán egy ügyvéd volt, aki képviselte a Magyar Versmondók Egyesületét. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán korábban több egyesületi vezetőt és aktivistát tanított. A kereskedelmi jog, majd az értékpapír jog szakértőjeként tevékenykedett, az utóbbi években a fővárosban. Több ügyvédi iroda főmunkatársaként dolgozott, majd megnyitotta saját ügyvédi irodáját. Precíz, pontos, érdemi munkát végzett, kis ügy számára nem létezett. A versmondás, mint más, általa is értékesnek tartott művészeti ág, úgy volt fontos számára, ahogy az ma ritkaság számba megy: nem munkát és nem pénzt jelentett neki. Érték volt, ami mellett minden körülmények között képes volt kiállni.

Augusztusban egy folyamatban lévő ügy kapcsán a harmadik kerületi bíróságon találkoztunk. Az egyesület vezetőségét hárman is képviseltük. Iszonyú meleg volt. Kézitáskájában hozta magával a szükséges dokumentumok másolatát, egy flakon üdítőt és az elmaradhatatlan talárt. Egy fiatal bíró, aki vélhetően nem nézte át kellőképpen az iratokat, akkor közölte velünk, hogy hatáskör hiányában átteszi az ügyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságra. Zsuzsa megértette, finom megjegyzést tett, de a tárgyalóteremből távozva inkább az öltözködését kifogásolta: szóvá tette, hogy a bíró nem gombolta be a talárját. Mert legyen bármilyen hőség, egy jogász alapvetése a precizitás, és annak része a kifogástalan megjelenés. Az épületből kijövet a további tennivalókat beszéltük. Megállt az autója mellett, a tetejére tette üdítős flakonját, és beszélgettünk. Meg szerettük volna kérni, hogy vigyen be bennünket a városba. Jó néhány perc telt el, mire kiderült, hogy ő is ezt akarta kérni, mert az autó nem az övé volt, azt hitte, hogy a mienk. Jót nevettünk és taxit hívtunk. Az úton kérdeztük arról, hogyan honorálhatnánk a munkáját. Ő azt válaszolta: majd ha nyerünk és az egyesület, a vers olyan helyzetben van, akkor a költségeit álljuk, ha nem, akkor nem, de tiszteletdíjat nem fogad el, mert ez számára nem egy ügy, hanem az ügy. Ami mellett bármikor kiállna. Odavetve még megdicsért bennünket, hogy előzőleg milyen pontosan és a jogi kritériumoknak megfelelően jártunk el, büszke ránk. Tanítványa voltam, dagadt a májam… Szeptemberben egyeztettünk telefonon, néhány tanácsot adott, és előkészítette a szükséges lépéseket. Aztán nem jelentkezett.

Most, januárban kaptuk kézhez az értesítést, hogy a hagyatékát kezelő ügyvédi iroda átveszi az ügyet. Azonnal telefonáltunk: a hír igaz. A halála, amiről azt hinné az ember, hogy csak a filmekben létezhet, egy pillanat műve volt. És most nincs olyan pillanat, ami ne szólna egy kicsit róla…

Lutter Imre