Az olasz, az angol és a magyar költő

A kortárs olasz költészet roppant sokszínű. Most végre a magyar olvasó is kézbe vehet egy vaskos antológiát, és meggyőződhet erről. Szkárosi Endre, a kötet egyik fordítója és szerkesztője Nanni Balestrinivel, Tomaso Kemennyel és Faragó Dániellel arról beszélgetett, hogy mi a különbség a magyar, az angol illetve az olasz versek között, mely nyelvről nehezebb fordítani, és hogy a kortárs olasz költészet legmarkánsabb képviselői egyre inkább a női alkotók.

A magyar költő túloz, az olasz mindent elénekel, az angol pedig köpköd – Az olasz költészet kortárs terei: beszélgetés az Online barokk című könyvről.

Hiánypótló ez az antológia, mondja Szkárosi, hisz utoljára 1965-ben jelent meg hasonló. Az Online barokk létrehozásában az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy kevés adekvát fordítót lehet találni. A színes és gazdag kortárs olasz költészetnek még mindig csak egy szeletét ismerheti meg a magyar olvasó.

Tomaso Kemeny szerint, aki Magyarországon született, ám Olaszországban nőtt fel, minden ritmus alatt egyetemes emberi igazságok folynak, tehát minden műnek létre lehet hozni egy szinte tökéletes mását egy másik nyelven. Még akkor is, ha a nyelvek között óriási különbségek vannak. Ő maga három nyelv költészetének – angol, olasz illetve magyar – fordítója. A magyar nyelv hihetetlenül nehéz, mondja. Egy magyar vers szétfeszül az energiától, gyakran túlzásokba esik, halmoz. És elkezdi szavalni Petőfi versét, “Falu végén kurta kocsma / oda rúg ki a Szamosra”.

A beszélgetés nagy része olaszul zajlott. Az olasz, illetve magyar szöveget nem értők fejhallgatóval kapták szinkrontolmácstól a fordítást. Kíváncsi lettem volna, hogy ebből a versrészletből milyen olasz mondatot sikerült hirtelen varázsolni. Az olasz nyelvről elmélkedve, Byron hasonlatát emeli ki: olyan, mint egy női csók. Olaszul minden szöveg zenévé változik. Egy angol verset hallva viszont szinte olyan érzésünk támad, hogy a szavaló köpköd.

Nanni Balestrini, Szkárosinak arra a kérdésére, hogy melyek a kortárs olasz költészet tendenciái, mi jellemzi a legfiatalabbak verseit, azt hangsúlyozta ki, hogy rendkívül sokoldalúak és színesek. Érdekes az is, hogy a legerősebb és legjelentősebb életművek alkotói közül egyre több a nő. Talán azért, mert a gyengébbik nemnek különös érzéke van a szöveg, az irodalom fizikalitásához.

Faragó Dániel volt a beszélgetés legfiatalabb résztvevője. Olasz szakosként találkozott Szkárosi Endrével, aki felkérte, hogy segítsen neki a versek fordításában és a könyv szerkesztésében. Roppant szerényen, tökéletes olaszsággal és nyelvi összeszedettséggel hárította tanára dicséreteit. Számára óriási megtiszteltetés volt ez a feladat. Úgy érezte magát, mint Dante utazója, akit felemelnek a nagyok közé. A feladat előtt szinte alig tudott valamit a kortárs olasz költészetről, és arról, hogy mi is pontosan egy szerkesztő feladata, ám, a könyv alapján úgy tűnik, megbirkózott a feladattal, sőt… A beszélgetés végén mind Kemeny, mind pedig Balestrini, felolvasták egy-egy versüket olaszul. És, mivel olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy történetesen ez egy kétnyelvű antológia, Szkárosi magyarul is elszavalta a verseket. Nanni Balestrinitől a Mindent egyszerre című költeményt, Kemenyitől az Erdély aranyporából hallhattunk részletet. 

(fotó: Bach Máté,
szerző: Kovács Rita, forrás: prae.hu)