A XXXV. Radnóti Miklós Verseny

Az elmúlt két év legeredményesebb versmondói találkoztak Győrött, akik országos, vagy határon túli versenyeken díjazottak voltak.   1971 óta versenyeznek a legjobbak a rangos – Radnóti Miklósról elnevezett – díjért és diplomáért középiskolás és felnőtt versmondók.

A XXXV. Radnóti Miklós Nemzeti vers- és prózamondó versenyt, a versenyek versenyét rendezte meg november 17-én a Magyar Versmondók Egyesülete Győr-Moson-Sopron Megyei Szervezete, a Bartók Béla Megyei Művelődési Központ Kht.-vel és a Radnóti Miklós Emlékbizottság és Irodalmi Társasággal közösen.

„Nemzeti kultúránk egyik legfontosabb hordozója, egyben maga is nemzeti kultúránk része – anyanyelvünk.  A beszélt nyelvünkkel, amellyel költői gondolatokat tolmácsolunk, a vers mondásával egy új művészetet teremtünk.” A Radnóti Miklós Nemzeti vers- és prózamondó verseny megrendezésére (Korábbi nevén Radnóti Miklós országos felnőtt vers- és prózamondó verseny és Költészeti Biennálét) 1971-ben Győr városának 700. évfordulója apropóján született az elhatározás.

Z. Szabó László az egykori legendás győri patrióta, Radnóti munkásságát is kutató irodalmár a Radnóti emlékbizottság és irodalmi társaság titkára javaslata Győrbe invitálták a versmondók legjobbjait Radnóti Miklós költői géniusza előtt tisztelegve, felidézzék munkásságát, verseit, prózáit. A 700 éves évfordulóját ünneplő Győrbe, hogy a város a Költői Biennáléval együtt a magyar költészet központja legyen, mert ez „A hely amelyik »valaha költőt« siratott, mert a barbárság sírba taszította, a hely most a költőket köszön, bízik abban, hogy a lelkesedés, amelyik 1846 végén a győri írókongresszuson ott lobogott Petőfiben, ott lobogott Kovács Pálban, nem múló lobbanékony lelkesedés lesz, hanem hosszantartó, mindig megújuló találkozás, a betűé és a szóé, ami majd lelkesít emberibb, tehát magyarabb tettek végrehajtására.” idézi Z. Szabó Lászlót a Magyar Versmondók Egyesületének néhai titkára Németh András a 25. évfordulta készített emlékezésben, amely a Versmondó 1997. februári számában olvasható. (www.versmondo.hu/arcivum/17)

A még mindig elegáns és vendégfogadó Bartók Béla Megyei Művelődési Központ adott helyet idén is a versenynek, és biztosította a nyugodt és méltó körülményeket. A támogatások szűkülése, mondhatni elégtelensége miatt ebben az évben a korábbi kétnapos rendezvény egy napra zsugorodott és a legjobbak közül sokan – elsősorban anyagi okokra hivatkozva – nem tudták elfogadni a meghívást. Azonban most is egy közös ebéddel megszakítva, két fordulóban mondták el kötelező és szabadon választott (összesen három) verset a résztvevők, amelyek közül természetesen kiváló tolmácsolásban hallhatunk Radnóti-költeményeket és prózákat.

Külön öröm volt a zsűri számára (Popper Ferenc, Horváth Ildikó és Kiss László zsűrielnök – mindhárman Radnóti-díjasok), hogy számos szépprózával ajándékozták meg a közönséget. Rendkívül kiegyenlített és erős mezőnyben „versenyeztek” a legjobb versmondók a rangos elismerésért.

A zsűri közel egy órás – mindenre kiterjedő, a versmondók teljesítményét részletesen elemző – tanácskozást követően hozta meg döntését. A zsűrielnők zárszavában beszélt a magas színvonalról és annak nehézségéről, hogy az egyenlők között kellet kiválasztani ez „elsőket” azaz a Radnóti-díjas versmondókat.

Radnóti Miklós-díjban részesült:

Dr. Gémesi Márta (Gödöllő)

Horváth Csenge  (Petrivente)

Jánosi Márton (Szentendre)

Radnóti Miklós-diplomát kapott
és könyvdíjban részesült:

Dedecsik Fernec (Kulcs)

Tóth Benedek (Pécel)

Különdíjban (könyvcsomag) részesült:

Nagy Gábor (Ekel, Szlovákia)

Dankó Hajnalka (Penészlek)

Habodász István (Rév- Komárom, Szlovákia)

Herbály Jánosné (Bugac)

Miletics László (Győr)