70 éves Radnóti Sándor

Radnóti Sándor olyan ember, aki szereti az igazságot, s szól és szólt az igazság nevében, de mint oly sokan mások megtapasztalta, hogy az az egykori gondolat, mely szerint az élet az igazat célozva egyben megteremti az életek közösségét, mennyire nem magától értetődő. – A március 27-én 70 éves Radnóti Sándort Bacsó Béla köszönti.

Arisztotelésznek, úgy tűnik, igaza van abban, hogy elferdült államformákban nemcsak az igazság érvényesül kevéssé, hanem a barátság is (N.E. 1161a), minthogy az ilyen államforma megrendíti az összetartozás érzését, s ezzel a közösségben gyökeredző barátságot. Tehát a barátságot őrző ember egyszerre igaz, és előnyben részesíti az egyenlőséget (N.E.1129a), azaz az igazságot képviselve törekszik arra, hogy mások élete is ebben az igazságban létezzen. Hogy mennyire nem magától értetődő ez, tapasztaljuk naponta, amikor ugyan az igazság nevében szólunk és cselekszünk, de mégsem érjük el azokat, akik hasonlóképpen szeretik az igazságot. Az elferdült államforma éppen annak lesz a gátja, hogy az emberek az igazság szeretetében osztozzanak.

Radnóti Sándor olyan ember, aki szereti az igazságot, s szól és szólt az igazság nevében, de mint oly sokan mások, megtapasztalta, hogy az az egykori gondolat, mely szerint az élet az igazat célozva egyben megteremti az életek közösségét, mennyire nem magától értetődő. Mit is jelent egy tudós és egyetemi ember számára az, hogy igaz módon vezesse életét, és egyben megteremtse azokkal a közösséget, akik ugyancsak ennek szeretetében kívánnak élni. Az egykor kitaszított értelmiségi szellemi otthonra lelt az Almási Miklós vezette ELTE Esztétika tanszékén, s gyakorolhatta az igaz beszéd által teremtett közösség örömét.

Radnóti tudós, akinek témái máig meghatározzák tudományterületének alapvető irányultságait, legyen az Pilinszky lírája, Walter Benjamin kritikai esztétikája, a modern művészettörténet-elmélet meghatározó gondolkodóinak értelmező kiadása, Winckelmann művészettörténetet megalapozó művének közeli olvasata, a műalkotás és hamis párdarabjának esztétikai megítélhetősége, vagy az éppen most készülő táj-kép-elméleti munka. S ne feledjük azt a kitartó munkát, amit barátaival a Holmi szerkesztésével töltött, aminek megszűnte ismételten csak a fenti nem magától értetődő elvre utal, hogy élni az igaznak és annak, ami kultúránknak jó, nem feltétlenül kapja meg a továbbélés lehetőségét.

Senki sem tudhatja, csak az ünnepelt, s hogy miként ítél arról, hogy ami az elvek szintjén példás tudatossággal került elgondolásra, mennyiben teremtette meg a saját élet boldogságát, a részesedést az igaz és jó szeretetében másokkal. Egy elmondható, hogy Radnóti ennek igézetében vitte, és viszi alkotói pályáját. Ebben az értelemben is példás tudatosságú alkotó, akinek nemcsak a fent említett műveket köszönheti tudományunk és kultúránk, hanem azt is, hogy nem hagy fel az igazat célzó, a szociális teret befolyásoló beszéddel.

A sokrétű tudományos és oktatói tevékenysége közepette – s talán a leginkább ez tartozik a Litera olvasóira – Radnóti azon kevesek közé tartozik, akinek irodalomértő és -magyarázó tevékenysége alapjaiban határozta meg a jelenkori irodalomértés kereteit. Ebben nyilvánvalóan olyan ítéletek is születtek, amivel nem mindenki ért egyet, amivel talán már ő maga sem ért minden további nélkül egyet, de – és a hangsúlyt ide kell helyezni – lényege szerint vitára bocsátotta véleményét, ami minden szövegértés kiinduló feltétele, nevezetesen, egy világos álláspont felől kívánta láttatni a szöveget.

Radnóti rendíthetetlenül hisz abban, hogy az igaz a közösség elé bocsátható, s ennyiben azt képezni is tudja, remélem, sokáig teszi ezt kultúránk emelkedésére.

Boldog éveket!

(szerző: Bacsó Béla,
forrás: litera.hu)