† Elment Nagy András László

Családja értesítette a Magyar Szín-Játékos Szövetség és a Magyar Versmondók Egyesülete elnökségét, hogy életének 69. évében, pár hónapos küzdelemben a gyilkos kórral, Nagy András László barátunk és munkatársunk alulmaradt.

A Színművészeti Főiskola után 15 évet töltött a hivatásos színházban, rendezett a Nemzetiben, Debrecenben, Békéscsabán, Nyíregyházán. Újságíró lett később, s a magyar amatőr színházak ügyének nagy hatású támogatója. Több mint húsz éve találta meg helyét a világban: tanított, zsűrizett, szervezett, lobbizott a gyermek-, a diák-, de különösen a felnőtt műkedvelő színjátszókért. Egyik fő motorja a Kárpát-medencében magyarul játszók határokon átnyúló összefogásának. Jó ideje szerkesztette a Játékos folyóiratot.

Szeptember közepén, már súlyos betegen, még velünk volt a MU Színházban, a Feszt-Festen, a fesztiválgyőztesek fesztiválján…

1973-ban végezte el a Színművészeti Akadémiát, de már 1971-től vendégrendező volt a debreceni Csokonai Színházban. A diploma megszerzése után a Nemzeti Színházhoz került. 1977-1980 között a Békés Megyei Jókai Színház, 1981-től 1986-ig pedig a frissen megnyílt nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház rendezője volt. Ezután két évadot a debreceni Csokonai Színháznál töltött. 1988 óta szabadfoglalkozású művész. Móricz Zsigmond: Úri muri, Molière: Amphitryon és számos egyéb emlékezetes rendezése mellett 1985. január 12-én mutatta be a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Ratkó József Segítsd a királyt! című drámáját Nagy András László rendezésében. Bíztunk benne, hogy a 15. jubileumi Kaleidoszkóp versFesztiválon, ahol a Ratkó József Emlékfesztivál keretében, Wiegmann Alfréd rendezésében és az Első Magyar Versszínház előadásában, olvasószínházi formában láthatja újra a közönség a nagysikerű darabot, ott ül majd a nézők között, a Soproni Petőfi Színházban. Nem így adatott…

Hosszú ideig a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, a Magyar Versmondók Egyesületének felügyelő-bizottsági tagja volt. Színházszerető és színházcsináló ezrek és tízezrek őrzik emlékét. Mert mindene volt a színjátszás, a versmondás, és élete utolsó percéig ezért az “ügyért” dolgozott.

Veled vagyunk NAL, nem felejtünk, nem engedünk, folytatjuk!