PS – Versszínház megvalósítása

Petőfi Sándor versei és levelezése alapján

Teljesen új felfogású, igazi emberközeli képet sikerült egy előadásba sűrítenünk Petőfi Sándorról az általa írt versek, illetve a közéleti és magánéleti jellegű levelezései révén a PS versszínházi produkcióban, amit a Latinovits Emlékmű Alapítvány saját műhelyében hozott létre kiváló színészek, előadók és zenésztársuk révén. 

Dóczy Péter, Orbán Bori, Illés Dániel és Pál Péter, Tóth Károly zongorakísérete mellett, Bakos-Kiss Gábor rendezésében és Lutter Imre, valamint Hajdu Tibor háttérmunkájával nem a szabadságharcban elbukott költőt, hanem a Pesten élő huszonéves fiatalembert állította középpontba, a maga zsenialitásával, humorával, filigrán hozzáállásával, fennköltségével és lezserségével, amiben a szerelem bája, a fiatalság heve és dühe, a szerelem és a szabadságért vívott benső küzdelem teljes mértékig áthatott. 

Petőfi levelezései egészen új színt hoztak a publikum eddigi költőképéhez képest. Petőfi Sándor irodalmi értékű levelezése és kapcsolódó versei nyomán rajzolódott ki a költő szakmai és ember magánéleti jelleme, útja, stílusa, kapcsolatrendszere. Az előadás alapját Dr. Badics Ferencz: Petőfi könyvtár 23. Petőfi levelei (1910) című gyűjteménye képezte. A korabeli hangulatot és az eredeti szövegeket, nyelvezetet meghagyva, ám nagyon is mai környezetet, megjelenést és stílust láthatott a néző, annak érdekében, hogy a minél közelebbi Petőfi-képet, a könnyebb azonosulást lehetővé tegyük. Különösen fontos volt ez elsősorban a fiatal korosztály számára, amelynek a Petőfi-kép gyakorta az iskolai közegből érkező, sokszor avítt impulzusok és lexikális tudástár révén egyáltalán nem azt a portrét rajzolja ki, amely az élete végén is mindössze 26 éves fiatalember habitusát, népiességét és modernségét jelenti. 

Szemben a mai vélt képpel, testközelből a maga egyszerűségében láthatták a nézők Petőfi Sándort, amint hiú fiatalemberként a tükör előtt többször átöltözik, mielőtt az utcára indulna, vándorszínészi allűrjeivel próbálgat a tükör előtt mozdulatokat, de felesége, Juliska ugyanilyen. Részesei vagyunk a mindennapoknak: látjuk találkozni Sándort a haver Vasvári Pállal, illetve a kicsit mentornak is tekinthető Vörösmarty Mihállyal. Petőfi visszaemlékezéseként megjelenik, ahogy fölgyalogolt pár évvel ezelőtt Debrecenből Pest-Budára, csak azért, hogy Vörösmarty felfigyeljen rá, s ez sikerült is, így kapta meg első igazi szerkesztői-versírói állását. Mindvégig nagyon tiszteli Vörösmartyt, amivel Jókai cukkolja is. Diákkorában a legutolsó padban meghúzódó, tanáraira “élceket csináló” Petőfi főként azzal vívta ki a kamasz Jókai ellenszenvét, hogy a Szózatot nem úgy szavalta el, ahogy tudta volna, hanem úgy, mint Tallérossy Zebulon: Árva megyei kiejtéssel, Mikszáth regényhősének karakterével parodizálva némiképp a verset.

A színpadi kép a lehető legegyszerűbb volt. A színészek, előadók papírral a kezükben, a levelezések megszemélyesítőivé váltak, így egyszerre több Petőfit is láthatott a közönség a színpadon. A megidézett és a színpadon újjászülető levelek, illetve az adott szituációkat erősítő, vagy konkrétan alátámasztó versek hálója szolgáltatta az erős és konzekvens dramaturgiát. A szövegek révén, a minimalista színház eszközrendszerének segítségével elevenedtek meg az ikonikus terek, amelyek a mai korra is jellemző történések felületei lényegében: Sándor a Pilvaxnak nevezett kávéházba jár, amely akkoriban üzemeltetője után a Fillinger-kávéház nevet viselte (Pilvax Károly ugyanis később adta nevét a ma is üzemelő egységhez), verseinek megjelenését menedzseli, tárgyal, lobbizik, politizál, és nem adja fel, hogy harcos legyen, a szó valódi értelmében katonaként is. Ezt Júlia is erősíti benne. De közben 6 nap és 6 éjszaka alatt megszületik a János vitéz, jönnek a lelkesítő hazafias versek és szerelmes vallomások. Némelyik költeményének akkora sikere van, hogy már életében megzenésítik. 

A hétköznapok magánéleti és közéleti, alkotói folyamatai alkotnak teljes emberképet Petőfi Sándorról az előadás folyamán.

A közönség a két előadást Balatonszemesen, a Latinovits Zoltán Művelődési Ház, Könyvtár és Múzeum saját épületében láthatta, kamaraszínpadon, június 11-én és augusztus 19-én. A két premier előadást 166 néző látta. A produkciót a Magyar Versmondók Egyesületével közösen további előadások megszervezésével visszük el a fővárosba és más vidéki helyszínekre.

Az előadás a Petőfi200 Emlékév részeként, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.