Született: 1936. augusztus 9.
Meghalt: 1989. szeptember 13.
József Attila-díj (1969)
Szabó Lőrinc-díj (1971)
SZOT-díj (1975)
Váci Mihály-díj (1979)
Szép Ernő-díj (1985)
Iskoláit Pesterzsébeten kezdte, majd vidéken lelencgyerekként folytatta. Élt Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházán, Tiszadobon, Nyíregyházán. Dolgozott állami gazdaságban, borpincészetben, segédmunkás volt az Építéstudományi Intézetben. Hallgatója volt a szegedi tudományegy.-nek, m.- olasz szakon tanult. 1955-től közölték verseit a folyóiratok (Alföld, Új Írás, Napjaink, Tiszatáj, Élet és Irod., Kortárs, Szabolcs Szatmár Népe). Első verseskötete, Félelem nélkül, önéletrajzával 1966-ban jelent meg. Nyíregyházán újságíróként dolgozott, majd a nagykállói Krúdy Gyula Járási Könyvtár ig.-ja volt. Az ének megmarad (Hetek) versantológia költői közösségéhez tartozott. Színpadi művét, verses drámáját, Segítsd a királyt, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház mutatta be (1985). – M. Fegyvertelenül (versek, Bp., 1968); Egy kenyéren (versek, Bp., 1970); Törvénytelen halottaim (versek, Bp., 1975); Gyerekholmi (gyermekversek, Keresztes Dórával, Bp., 1980); Félkenyér csillag (vál. versek, Bp., 1984); Segítsd a királyt! (dráma, Nyíregyháza, 1985); A kő alól (versek, Bíró Zoltán előszavával, Görömbei András interjújával, Bp., 1987). – Irod. R. J. művei és a róla szóló irodalom (összeáll. Dobó Istvánné és Ficsovszky Ilona, Takács Péter előszavával, Nagykálló, 1975); Kiss Ferenc: Életérdekű halottsiratók (Fölrepülni rajban, Bp., 1984); Ablonczy László: Segítsd a királyt! István drámák és R. J. műve (Tiszatáj, 1985. 4. sz.); Olasz Sándor: Az ének megmarad, R. J. portréjához (Népszava, 1985. febr. 23.); Görömbei András: Mélyből jött költészet (G. A.: „Ki viszi át… “, Bp., 1986); Bíró Zoltán: Sors és szerep. Arcképvázlat az ötvenéves R. J. költészetéhez (Napjaink, 1986. 8. sz.); Ágh István: Koporsófelirat: R. J. élt 53 évet (Kortárs, 1989. 12. sz.); Ilia Mihály. R. J. (Tiszatáj, 1989. 11. sz.); Kabdebó Lóránt: Költészetté vált sors. R. J. (Új Írás, 1989. 1 1. sz.); Nagy Gáspár: In memoriam R. J. (Hitel, 1989. 20. sz.); Vasi Géza: Hajnal és halál igézete. R. J. halálon túli életéhez (Napjaink, 1989. 12. sz.); Buda Ferenc: R. J. élt 53 évet (Forrás, 1989. 12. sz.); Laczkó András: R. J. lírájának rétegei (Dunatáj, 1990. 1. sz.). -Szi. G. Nagy Ilián: Árvaság ugyanaz marad (vers, Alföld, 1987. 11. sz.); Vincze Rezső: R. J. halála (vers, Palócföld, 1990. 2. sz.); Magyar József Koszorútöredék. R. J.-nek (vers, Hitel, 1989. 22. sz.); Szentmihályi Szabó Péter: In memoriam R. J., Serfőző Simon: Búcsúvers (versek, Élet és Irod., 1989. 39. sz.).
Ratkó József: Önéletrajz
Még karon ülő lehettem, talán akkor tanultam járni. Egy boltban édesanyámék szentjánoskenyeret vettek bátyáimnak. Anyám karján ültem, s vártam, adjanak nekem is. Nem adtak. Újszülött testvéreim kocsija mögött állok, édesanyám naranccsal etet. Megkérdi: Adjunk neki is? – Toppantottam:-Ne! A pici TOVÁBB →
Ratkó József költészete
Ratkó József lírája az élményköltészet, a lírai realizmus jegyében indult, majd a metaforikus-látomásos jelleg került túlsúlyba verseiben.Gyermek- és ifjúkorának alapélménye az árvaság, a szegénység, a kisemmizettség. A megpróbált gyermekkor gyakori motívuma költészetének. Világképének fontos eleme a közösség, a szegénységből felemelkedettek TOVÁBB →
A költő és törvénytelen halottai
A fájdalmasan korán, immáron tizenegy esztendeje eltávozott költő, a Hetekhez tartozó Ratkó József életművének három kötetre tervezett válogatásából most a verseket és műfordításokat olvashatjuk együtt. Ez így természetes, hiszen mégiscsak költőként a legismertebb, a verssel vívta ki magának azt a TOVÁBB →
A félelem és a remény költészete
Ratkó József 1936. augusztus 9-én született Budapesten, munkáscsaládban. Önéletrajzi vallomása tömör megjelenítése annak a kiszolgáltatott és kegyetlen szegénységnek, amelyben felnőtt: “1936-ban születtem Budapesten. Apám lakatos, anyám varrónő volt. Iskoláimat Pesterzsébeten, Vámosmikolán, Sándorfalván, Budaörsön, Miskolcon, Parasznyán, Erdőbényén, Hajdúhadházon, Tiszadobon, Nyíregyházán végeztem. TOVÁBB →
Új évszak kellene
Ratkó József összegyűjtött verseiről „Én nemsokára meghalok,s kialakul végleges arcom.Szigorú arc lesz – szeressétek.Néha majd rátok is hasonlít.” Az irodalomtörténet-írásnak a különböző alkotókat skatulyákba rakó, vagyis kategorizáló szemlélete egyfelől természetes és szükségszerű, másfelől viszont zavaró. Szükségszerű, mert az ilyen címkék: TOVÁBB →