Milyen ember volt valójában Petőfi?

„Szabadság, szerelem!” – a jól ismert jelszó mögött egy hús-vér ember állt: egy hirtelen haragú, büszke, de a mindennapokban meglepően fegyelmezett és mértéktartó férfi, aki a koltói mézesheteken a magyar szerelmi líra csúcsait írta meg, és akit a legközelebbi barátok egyszerre láttak tréfára hajló társasági embernek és sértődékeny zseninek.

A nagy szerelem íve 1846-ban indult, amikor a költő megismerte Szendrey Júliát Nagykárolyban. A kapcsolat hamar komolyra fordult, és pontosan a találkozásuk első évfordulóján, 1847. szeptember nyolcadikán megkötötték a házasságot az erdődi várkápolnában.

A papok evangélikus és római katolikus feltételek mellett szentesítették a frigyet, miután a vőlegény nyilatkozatot tett a születendő gyermekek vallásáról.

A pár még aznap Koltóra utazott gróf Teleki Sándor kastélyába, ahol a nászút hetei alatt megszületett többek között a Szeptember végén című vers is, amelynek kézirata fennmaradt. Szendrey Júlia jegygyűrűje szintén megmaradt, a belső felébe gravírozva ma is jól látszik a házasságkötés dátuma.

A boldog hetek mögött azonban egy rendkívül tudatos, puritán életvitelű alkotó állt, akiről barátja és egy ideig lakótársa, Jókai Mór rajzolta meg a leghitelesebb portrét. „Bármily úri háznál csak veres bort ivott, csak magyar bort, de nagyon mértékletesen.” – írta Az én életem regénye című memoárjában. Jókai szerint a fizikai vitalitása is lenyűgöző volt, egy álló helyéből fel tudott ugrani bármilyen magas asztalra.

A költő kerülte az adósságokat, jó gazdaként bánt a pénzével, a többletet pedig a szülei támogatására fordította. Bár a verseit kiválóan és átéléssel szavalta, a mindennapokban megválogatta, mikor enged fel: „Lehetett vele tréfálni: máskor nem igen.”

A fegyelmezett munkaritmus mellett a baráti háló jelentette a legnagyobb megtartó erőt a házaspár számára. Arany János levelei tele vannak játékos csipkelődéssel és szeretettel, ami a forradalmi időkben is oldotta a feszültséget. Arany egy 1848-as levelében így invitálta barátját: „Az ördög és minden szentei vigyenek el, ha holnap szüretre hozzám nem jössz.” A Júliával kötött házasságot megelőzték más, kevésbé sikeres vonzalmak is. Az első komoly érzelem Csapó Etelkéhez fűzte, akinek korai halála mély nyomot hagyott a költőben.

Vachott Sándorné visszaemlékezése szerint a lány rajongott a lánglelkű ifjúért, aki ekkor kezdett életében először komolyan szerelmes lenni. Később Mednyánszky Berta iránt táplált rövid, kölcsönös rokonszenvet, de a leánykérést elutasították.

A leghevesebb epizód Prielle Kornélia színésznőhöz kötötte, a rövid románc majdnem eljegyzéssel végződött, de a költő végül visszatért Júliához.

A családalapítás már a forradalom árnyékában történt, közös gyermekük, Petőfi Zoltán 1848. december tizenötödikén született meg Debrecenben. A segesvári, pontosabban fehéregyházi csata után a költő eltűnt, ami megpecsételte Júlia sorsát.

Az özvegy a gyászév lejárta előtt, 1850 júliusában titokban hozzáment Horvát Árpádhoz, amiért a közvélemény és a sajtó kíméletlenül elmarasztalta.

Júlia utolsó vallomása azonban súlyos házastársi szenvedésről tanúskodik; későbbi férjéről így írt: „Ki sohasem akart bennem mást tekinteni, mint durva érzékeinek alárendelt vak eszközt.”

Egyetlen hiteles dagerrotípia maradt fenn róla, amely mentes minden későbbi idealizálástól.

Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu