Ókori vers Nero feleségéről

Az egyik elképzelés szerint a költemény valójában a császárné halála után nem sokkal keletkezhetett Egyiptomban, s célja a felmerülő pletykák eloszlatása volt, amelyek szerint Nero állapotos feleségének is a véreskezű uralkodó oltotta ki az életét.

Az Egyiptomban megtalált, frissen megfejtett görög vers a hírhedt római császár, Nero feleségét, Poppaea Sabinát dicsőíti, s a csillagok közé való felemelkedéséről ír. A betűk stílusát és egyéb tényezőket figyelembe véve a kutatók úgy gondolják, hogy a vers körülbelül 1800 évvel ezelőtt, tehát Nero halála után mintegy két évszázaddal íródhatott. A történészeket először zavarba ejtette, hogy vajon miért ír valaki Rómától ennyire távol egy közel 200 éve elhunyt politikusfeleségről.

A vers szerint Poppaea a mennyekbe ment és istennővé vált, majd Afrodité köszöntötte őt, aki ezt mondta: “Ne sírj, gyermekem, mindannyian szívből örülünk neked, s köszöntünk Zeusz csillagain.”

Nero a történelem egyik leghírhedtebb uralkodója volt. Az ókori beszámolók szerint megölte saját anyját, s első feleségével, Octaviával is végzett. Néhányan azt beszélték, hogy Poppaea halálát is ő okozta, amikor terhes feleségét hasba rúgta. Azonban második feleségéről sem éppen pozitív kép maradt az utókorra. Amikor Octaviát meggyilkolták, fejét – úgy hírlik – Poppaea kapta meg.

Egyes források arról árulkodnak, hogy ő ösztönözte Nerót anyja megöletésére is.   A megtalált vers azonban egy merőben új oldaláról mutatja be a császári párt. A költeményben Afrodité így szól a császárnéhoz: “Neróval közös gyermekeidre fogsz majd vigyázni az örökkévalóságig.” A mű szerint a nő nem akarja ezt, hiszen szeretett férjével akar maradni, akit egyenlőnek tart az istenekkel.   “A költő azt próbálja elmondani, hogy Poppaea szerette a férjét, aki viszonozta ezt az érzést, ami azt jelenti, hogy az állítólagos hasba rúgásról szóló történet sem igaz” – mondta Paul Schubert, a Genovai Egyetem professzora.   A vers elmeséli a császárné mennybe való emelkedését, megemlítve az összes ókoriak által ismert bolygót: a Merkúrt, a Vénuszt és a Szaturnuszt. A csillagok közé érkezése is diadalmas volt a mű szerint, ugyanis az istenekkel táncolhatott, ezt követően az északi pólus felé ment, ahol aggódva nézett le szeretett férjére.   A szöveg kutatása még a 19. század végén kezdődött a Kairótól 160 kilométerrel délkeletre lévő oxyrhynchu-i ásatáson, amelyet Bernard Grenfell és Arthur Hunt vezetett. Abban az időben, amikor a rómaiak Egyiptom urai voltak, a felső-egyiptomi Oxyrhynchus tekintélyes városnak számított a maga 10 ezer fős lakosságával. Az ásatáson a kutatók több ezer ókori papiruszmaradványt találtak. Schubert szerint habár már több mint egy évszázada a felszínre került a ma az Oxfordi Egyetem könyvtárában lévő mű, eddig szinte semmit sem tudtak róla.   A kutatókban felmerült a kérdés: miért írta meg a művet valaki Egyiptomban a pár halála után közel kétszáz évvel? Az egyik magyarázat szerint a vers Poppea halála után íródott, amikor Nero még életben volt. Elképzelhető, hogy a költemény az elkövetkezendő kétszáz év alatt olyan népszerűségnek örvendett, hogy valaki még az i. sz. 3. században is érdemesnek tartotta feljegyezni.   Schubert rámutatott: az is elképzelhető, hogy a verset gúnyolódásként kell felfognunk, s párhuzamként Seneca szatíráját hozta fel, amelyben a költő Claudius császár megdicsőülését karikírozta ki. A kutató szerint az is egy lehetőségként merül fel, hogy a szerző a császári párt csupán párhuzamba állította egy a 3. században, tehát a vers keletkezésekor elhunyt egyiptomi tisztviselő párral, esetleg egy hosszabb asztrológiai vers egy részletével állunk szemben.

(forrás: kultura.hu)