Nagy Gáspárra is emlékeztek

Vasvár – Nagyon pontos volt a szervezés, és a nap programja nagyon jól ki volt találva, méltón a Kossuth-díjas költő emlékéhez, a magyar költészet rangjához – dicsérték a vendégek a Nagy Gáspár Versmondó Találkozót.

A versmondók öt kategóriában indulhattak, és az eredményhirdetés előtt ellátogattak Nagy Gáspár sírjához, Nagytilajba, illetve megkoszorúzták szülőházát, Bérbaltaváron. A találkozóra messze földről is érkeztek versmondók: Budapestről, Kecskemétről, Füzesabonyból is. A szervezésért, a versmondás körítéséért „három pukedli a Nagy Gáspár Kulturális Központ előtt” – fogalmazott Török Gábor, aki a zsűri munkájáról elmondta: kellemes gúzsba kötve táncolást jelentett, hogy minden kategóriában öt díjat kellett kiadni: egy kiemelt különdíjat, első három díjat és Vasvár város díját. A Vas megyeiek jól szerepeltek, olaszfai hölgy és sárvári fiatalember is nyert kiemelt különdíjat.

A vers kell. Nemcsak mondói vannak, közönsége is (Fotó: Kiss Teodóra)

– A fiatalok sokszor túl nagy fába vágták a fejszéjüket – mondta Prikazovics Ferenc, aki a középiskolás korosztály zsűrijének elnöke volt. – Ennek a korosztálynak az az alaphangoltsága, hogy hegyeket tud megmozgatni, és valóban sok mindent képesek is átszűrni magukon, csak hiányzik az élettapasztalat. Ezért félsikerek voltak a Nagy Gáspár verseknél. A szabadon választott költeményeknél látszott, hogy közelebb állnak hozzájuk, ezeket jobban érthetővé tudták tenni számunkra. Válogatott társaság volt, színes eszköztárral rendelkeztek a fellépők, de az a tanulság, hogy még több elemző munka szükséges a színpadra lépés előtt.
Az általános iskolásoknál jó volt a szövegválasztás, szépen beszéltek, Devecseri Zoltán zsűrielnök szerint azonban túl sok volt a humoros szöveg.

A felnőtteknél meg épphogy kevés, erről beszélt értékelésében Török Gábor, aki inkább színjátszó zsűrikben szokott dolgozni, így számára nagy meglepetést jelentett, milyen sok felnőtt szereti még a verset, és ki is áll vele pódiumra.

– A felnőttek – a 19 és 50 közöttiek, valamint az 50 felettiek – a magyar költészet élvonalából való verseket választottak, József Attilától, Pilinszkytől, Juhász Gyulától, fajsúlyos, nehéz verseket, komor hangulatúakat. Hiányérzetünk volt, mert egy kis könnyedséget, játékosságot, humort elviseltünk volna – fogalmazott Török Gábor. Egyetlen Varró Dani vers volt. Mintha mosolyogni, nevetni, játékosan felfogni az élet problémáit, a versmondók elfelejtettek volna.

– Például ilyen költeményeket hoztak, mint Nemes Nagy Ágnes verse, a „Kemény köveket válogattam”, amelyekkel nehéz megbirkózni tartalmilag és formailag is. Az idős emberek stílusa – iskolázottságuk folytán – romantikusabb, patetikusabb, teátrálisabb, de ez nem „büntethető”. A szabadon választott versek színvonalasabbak voltak, az volt a benyomásunk, hogy ezek „kihordási ideje” régebbi, mint a valószínűleg frissebben választott, súlyos mondandójú Nagy Gáspár-verseké.

Feltűnő volt, hogy az országban versmondó régiók, műhelyek vannak, ilyen például a nagykanizsai vagy Vasvár és térsége. A vasi kistelepüléseken (például Kám, Oszkó) kialakult egy kis kultusz, a térség kultuszhely. Sokat beszélgettem a szereplőkkel, járják a fesztiválokat, egymást is ismerik, védőhálót építenek versből maguk köré, ez egy kis közösség. A filmrendező Bergman mondta, hogy az ember egész életében bűvös köröket von maga köré. Vasváron ez a bűvös kör versekkel van meghúzva.

(forrás: vaol.hu)