A klasszikus és huszadik századi magyar líra legjelentősebb zsidó és holokauszt tárgyú verseit szólaltatták meg zeneművekkel együtt a Vallai Kert Memento című estjén, Turczi István rendezésében. A dupla hangoskönyvet az Északkelet-magyarországi Regionális Versmondó Egyesület adta ki, a vers.hu oldalon a webáruházban megvásárolható.
A nyár talán utolsó legfülledtebb napján, az RS9 színház Vallai Kert elnevezésű kistermében gyűltünk össze a MEMENTO című estre, ahol költészet és zene keltette életre – klasszikus és 20. századi műveken keresztül – a zsidóság emlékét, jelenét. A régi belvárosi zsidónegyed egyik legsajátosabb hangulatú, szűk kis utcája, a Rumbach Sebestyén (amely a színház névadója is) ugyancsak nagy forgalmat bonyolít ezekben a napokban, hiszen a Zsidó Nyári Fesztivál programjainak egy része itt, a Rumbach utcai kis zsinagógában zajlik. Már a költészeti estre igyekezve láttuk, amint gyülekezik a közönség a bejáratánál, szemben a Vallai Kerttel, s aztán hazafelé egy kicsit bele is kóstolhattunk a zenei élménybe.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-csell-enekes.png)
Zétényi Tamás és Kéringer László
Addig viszont a verseké volt a főszerep. A Turczi István összeállításában és rendezésében színpadra állított műsor nem elsősorban holokauszt-emlékest volt – ahogy az egész Nyári Fesztivál is sokkal tágabb perspektívából mutatja be a zsidóság kultúráját. A MEMENTO inkább „az örök zsidó” archetípusát állította az előadás középpontjába, ahogy azt a nyitó vers, Arany János egyik legnagyobb műve is ábrázolja. Az Aranytól Székely Magdáig és Turczi Istvánig ívelő irodalmi összeállításban időrendben szólaltak meg a magyarság emlékezetkincsébe beépült zsidó tárgyú művek, a költemények sorában is megjelenítve azt a törést, amely a holokauszt után végérvényesen mássá tette a zsidóság sorsát tárgyául választó verset.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-galko.png)
Galkó Balázs
A szövegektől szinte elválaszthatatlanul csendültek fel a zenei betétek, amelyeket kiváló művészek adtak elő: a zongoránál Jávori Ferenc „Fegya” zeneszerző-énekes-zongorista, a Budapest Klezmer Band alapítója ült, a pódium másik oldalát pedig a Trio Passacaglia foglalta el mindhárom tagjával. Ez meglepetés volt, hiszen az előzetes hírek szerint csak Rajk Judit lépett volna fel az esten, ám énekművész társával, Kéringer Lászlóval, és a csellista Zétényi Tamással teljesebb lett az élmény. A zenei válogatás Ravel Kaddisától Bartók román gyűjtéséig és héber kórusművekig számos klasszikus darabot ölelt fel, koncertélményt varázsolva az RS9 aprócska, fülledt terébe.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-zeneszek.png)
Turczi István, Rajk Judit és Zétényi Tamás
Turczi István köszöntője során felmutatta azt a CD-t, amely az est anyagát is tartalmazza, és MEMENTO – Zsidó sors a magyar költészetben címmel jelenttették meg. A közönségnek azonban életre kelt az élmény: Igó Éva, Galkó Balázs és Lutter Imre színművészek, valamint Turczi István szólaltatták meg a verseket.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-igo.png)
Igó Éva
„Oh, mily tömeg! s én egyedűl, / Útam habár közé vegyül: / Érzem, mint csónak a habot, / Hogy átmenet mind rám csapott… / Tovább! tovább!” – nyitotta Arany János verse a sort, amely Adyval folytatódott: „Büszke kárhozók, eldobhattok százszor, / A lelkem százszor utánatok oson. / Örök bolygók, örök riasztgatók, / Idő kovászai, megyek én is veletek / Bélyegesen, csillagoson” (A bélyeges sereg). Somlyó Zoltán Gettója után Kassáktól a Zsidók tragédiáját szólaltatta meg Lutter Imre: „De miért büntetnek minket, ha ártatlanok vagyunk? / Ki markol bennünket össze a konkollyal és dudvával, / és miért akar kérdezetlenül a szemétre vetni?” – teszi fel a kérdést a vers felkavaró zárlata. Illyés Szégyenbélyeg és József Attila Smá Jiszróél című versét Zelk Zoltán nagy költeménye, a Dorosici alkony követte (mely 1963-ban érlelődött meg a költőben, de riportszerű élményanyagát már 1945-ben publikálta a Szabadság című lapban).
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-lutter.png)
Lutter Imre
Nemes Nagy Ágnes Az alvóhoz című költeményét Igó Éva adta elő, majd következett az est talán legemlékezetesebb műve: Vas Istvántól az Egy régi dal visszhangja. A vers maga is szűnni nem akaró visszhangként zakatolt bennünk még jóval az est után is: Vas egy láncmese-szerű példázatban beszéli el a vérontás szűnni nem akaró, egyre tovább gyűrűző természetét – egy gödölye sorsa által, mellyel egy macska végzett. „De nem múlik, de visszatér, / Kit apám vett két garasér, / Felszökell a világ szíve, / Egy gödölye, egy gödölye” – üzeni a vers a vér lemoshatatlan, hetedíziglen ható átkáról. Mezei András és Székely Magda versei után zárásképp Turczi István műveiből hangzott el egy válogatás: többek között a Betlehemi história, a Térképek, legendák – Izráel földjén, az Esküvő és a Téltemető virág című verseket hallgathattuk meg.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-turczi.png)
Turczi István
A műsor befejezéseképp a költő maga olvasta fel Memento – A tatai zsidók utolsó útja a vasútállomásra című versét, melyet Jávori Ferenc zongorajátéka zárt le.
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-javori.png)
Jávori Ferenc “Fegya”
„De számláld meg őket,
mert egytől egyig mind megszámlálhatók.
Vedd számba őket,
kik emberként járták meg a nem-járhatót.
Tartsd számon őket:
a szív nem archívumban őrzött üres kartoték.
Kérd számon őket!
Kevés a két gyertya saját sorsodért…
Ha néha megroppan is
az irgalom száraz, gyönge ága,
csak így lesz létednek
újra gyökere, lombja, Magyarországa.”
(Turczi István: Memento, részlet)
![](https://www.irodalmijelen.hu/sites/default/files/user-eszter/memento-vege.png)
(Szöveg és fotók: Laik Eszter,
forrás: Irodalmi Jelen)