A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Karácsonyfa
Sudár fenyő domb tetején
nem hajol meg, ha jeges szél
tűhegyével fésülködik,
s felhő hátán tovaszökik.
Nyáron napfény nevelgette,
holdsugár állt őrt felette.
Szelíd szellő simogatta,
harmatcseppel megitatta.
Ébresztőt a rigó fütyült
hajnaltájt, ha csúcsára ült.
Tőle derűs lett a kedve,
s új ágakat növelt rendre.
Üde zölden pompás látvány,
megcsodálta a szivárvány.
Ősszel ködmentébe bújva
felkészül egy messzi útra.
Nagyvárosi ember várja,
szobájának lesz csodája.
Örvendenek ifjak, vének,
karácsonyról zeng az ének.
Illatával elvarázsol,
felsejlik a szalmajászol,
kisded Megváltódat látod,
lelki békéd megtalálod.
2018. december 3.
