A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Földre szállt angyal
Angyal voltam, földre szálltam,
hogy őrizzem embertársam.
Megtestesült angyal lényem,
emberarcú létben éltem.
Inkognitóban maradtam,
szorgoskodtam éjjel, nappal.
Önzetlenül segítettem
féltő szóval, hasznos tettel.
Óvó szavam nem figyelték,
fülük mellett elengedték.
Volt, ki levegőnek nézett,
ha kívánta önös érdek.
Voltam bőven gúnynak tárgya,
úrhatnámok cselédlánya,
gőgös rokon-szemnek szálka,
irigyeknek céltáblája.
Kedvem szegte a sok kudarc,
a közömbös, hitetlen arc.
Önzők rideg törtetése,
pénzimádók hidegvére.
Aggódtam a gyermekekért...
Angyalsereg kellene még,
hogy a jelen élet szennye
tisztaságuk el ne lepje.
Szemük fénye titkokat rejt,
angyal szívem derűre lelt,
jövőnk biztos léte láttán -
lelkem egén szép szivárvány.
Néhány érző szívű ember,
kit a rengeteg közt leltem,
kik emberhez méltón éltek,
példaképek lehetnének.
Ők nekem a jóreménység,
bennük van még tettrekészség
küzdeni a sátán ellen -
tudják, mi a legjobb fegyver.
Küldetésem lassan lejár,
égi otthon vár már reám.
Kipihenem földi létem,
maradhatok vajon tétlen,
vagy esetleg visszatérek?
