A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Fényképalbum
A II. világháború eseményeiről
Megsárgult fényképek, tanúi a frontnak,
felkavar a látvány, - borzalmakról szólnak.
Részvéttel lapozom apám örökségét,
mesélte, hogy várták a háború végét!
Kietlen, hófödte, dermedt pusztaságban,
domb alján lapulnak hóturbános házak.
Ég felé meredő vasbeton szerkezet,
egykoron raktár volt, lőszernek tervezett.
Udvarán gúlában tornyosuló bombák,
várják, hogy emberek életét kioltsák.
Bombázott romtemplom falán egy szentképen
ájtatos szent figyel összekulcsolt kézzel.
Esdeklőn könyörög az egek Urához,
szeretet, alázat, mit arca sugároz.
Ronccsá lőtt nagy ágyú, talpa sárba ragadt,
utánuk jövőknek mementóként maradt.
Lezuhant repülő, ellenség lelőtte,
most pedig ott feszít, oly büszkén előtte.
Összetört katonák, bajtársuk friss sírban,
véget ért számára földi élet kínja.
Nyírfából megácsolt sírkeret körötte,
sisakja keresztjén hirdeti örökre.
Tábori misét mond fa alatt a lelkész,
csitítja katonák keseredett lelkét.
Országút porában vánszorgó karaván
rémülten menekül, túlélést akarván.
Sebesültszállító, ajtaja kitárva,
zsúfolva, és látszik katona lőtt lába.
Házikó udvarán katonaruhában
csont sovány apám áll, muzsik társaságban.
Megszánta krumplival, hogy ne vesszen éhen,
fiára gondolva, - nem látta már régen.
Kiszolgáltatottak mind a két oldalon,
gyilkolni parancsolt a gőgös hatalom.
Tanultak-e vajon múlt gyalázatából,
milliók vérének elhullajtásából?!
