A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Kikeletkor
Elbotorkál az éj, még alig pitymallik,
madárkórus dala messzire hallatszik.
Ibolyaillatot lehel a zöld pázsit,
léleksimogató, kirándulni csábít.
Lágy szellő finoman sárga nárciszt ringat,
mókusfi` odvából vidáman kacsintgat.
Kockásliliomok tavaszt harangoznak,
előtte boldogan majd földig hajolnak.
Ünnepelni készül gyümölcsfa és bokor,
szívderítő látvány, csipke, tüll és fodor.
Menyasszonyruhában díszlik a vajkörte,
álomszép ruháját régről örökölte.
Barackrózsaszínben a koszorúslánya,
igézőn tündököl, ő is nászra várva.
Széllovasként repül a dicső vőlegény,
hártyás szárnya fénylő, apró, szorgos legény.
Aráját kedvesen százszor körbezsongja,
édes virágporral folyvást púderozza.
Azúrkék égboltot átszeli egy gólya,
áhított tavaszunk híres hírmondója.
