A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Siratom
Siratom a nyarat,
a napfényragyogást,
a vándormadarat,
őszi levélhullást,
jeges padon alvó,
reményvesztett embert,
kire a fagy rajzol
utolsó keresztet.
Siratom a hazát,
nagy Magyarországot,
minél gyönyörűbbet
ember még nem látott.
Siratom a népet,
megosztott egészet,
ki ősi átoktól
még máig sem védett.
Siratom a járványt,
a sok-sok beteget,
akiket a covid
odaátra vetett.
Siratom az árvát,
a megtört özvegyet,
lesz-e, kitől kapnak
ölelést, kenyeret?
Siratom azokat,
akik tönkrementek,
ki törődik velük,
elveszettek lesznek?
Siratom a beteg,
ágyát vesztetteket,
kiket kórházakból
sebtiben kitettek.
Siratom az orvost,
betegápolókat,
erőn felül küzdő
hivatástudókat,
gyógyszerészt, a mentőst,
a boltost, a péket,
kik azért dolgoznak,
hogy menjen az élet.
Siratom decembert,
a rég várt ünnepet,
szétszakadt családot,
online szeretetet.
Siratom az évet,
a gyötrő egészet,
amit hozott nekünk,
fájdalmas enyészet.
Könnyem már fogyóban,
az arcomra égett,
forrása elapadt,
fáradt, száraz lélek.
Összekulcsolt kézzel
a Teremtőt kérem,
hogy a nyugodt élet
hozzánk visszatérjen.
2020. december 7.
