Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>



Álom hava

Telet hozó, morcos ember,
ködben csoszog a december.
Haján, bajszán csillog a dér,
kopár ágon süvít a szél.

Advent köszönt rá a népre,
reményt hozó közelsége
örömteli fénybe ível,
csodát művel a bús szívvel.

Elmenekül a sötétség,
rejtőzködik a rút vétség.
Várakozás hitet éleszt,
jóra vágyik már az élet.

Érkezik a piros subás,
nagy szakállú, vén Mikulás,
gyorsjáratú szarvasszánnal,
égen, földön szinte szárnyal.

Ajándékkal megpakolva
roskadásig a puttonya.
Szét is osztja csendben, halkan,
mire hasad az új hajnal.

S köd előtte, szél hátába,
senki sem ér a nyomába.
Csípős hideg, fagyott a föld,
az erdőben egy vadász lőtt...

Riadt az őz, lapul a nyúl,
bízva, sorsa jól alakul.
Varjú károg, hol van a nyár,
élelemre vár sok madár.

Szívét kinyitja az ember,
hogy örömet így szerezzen,
s szeretetét adagolja
ajándékba csomagolva.

Otthonokban sürgés-forgás,
ragyog a fa, üde, formás,
bejgli, számos finom falat,
káposztában gombóc dagad.

Mikor a zaj elcsendesül,
a szív nyugalomba merül,
szeretetet ont szerteszét
karácsonynak szent éjjelén,

és áldást kér hópehelyként
a szenvedő betegekért,
téli álmát alvó tájra,
s békességet a világra.

Csendet szakít a trombita,
tüdő dagad, alig bírja.
Pohár koccan, malac visít,
ki botorkál ma odakint?

Vándorbottal a kezében,
pár könnycseppel a szemében
fáradt óév lassan lépdel,
s parolázik az új évvel.

2020. november 24.

To Top