Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>



Ősszel

Fészek a póznán,
tátva a szája,
fellegen szárnyal
gólya barátja.

Égi csapatban
indul az útra,
messzi a végcél,
déli a túra.

Készül a fecske,
drótra telepszik,
néha cikázik,
szárnyait edzi.

Ünnepi öltöny,
arca be kedves,
útravalónak
szúnyogot tervez.

Bődül a szarvas,
várja a párja,
vackol a sün már,
fázik a lába.

Nap sugarára
köd szövi álmát,
fáknak a lombja
őszi kiáltvány.

Éjszaka írja,
színezi, festi,
hajnal elől meg
földre leejti.

Süpped a szőnyeg,
zörgeti szellő,
csipkedi arcom,
elkel a kendő.

Szürke homály ül
szerte a tájra,
dérlepel álmot
küld a világra.

To Top