A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Ősszel
Fészek a póznán,
tátva a szája,
fellegen szárnyal
gólya barátja.
Égi csapatban
indul az útra,
messzi a végcél,
déli a túra.
Készül a fecske,
drótra telepszik,
néha cikázik,
szárnyait edzi.
Ünnepi öltöny,
arca be kedves,
útravalónak
szúnyogot tervez.
Bődül a szarvas,
várja a párja,
vackol a sün már,
fázik a lába.
Nap sugarára
köd szövi álmát,
fáknak a lombja
őszi kiáltvány.
Éjszaka írja,
színezi, festi,
hajnal elől meg
földre leejti.
Süpped a szőnyeg,
zörgeti szellő,
csipkedi arcom,
elkel a kendő.
Szürke homály ül
szerte a tájra,
dérlepel álmot
küld a világra.
