A Juhászné Bérces Anikó felhasználó összes verse >>>
Szüret
Őszi verőfény
színe ha villan,
hajnali harmat
messzire illan.
Pincesor ébred,
kulcsok a zárban,
tárul az ajtó,
lépj ide bátran!
Roskad a tőke,
fürtjei rejtve,
pezsdül az élet,
víg ma a kedve.
Szorgos a munka,
puttony a háton,
kell ide férfi,
jöjj ide, párom!
Gyűlik a termés
rendre a kádba,
várja daráló,
tátva a szája.
Fürtöket elnyel,
berreg a torka,
roppan a gyöngyszem,
ez ma a sorsa.
Présbe szorítva
csurran a hegylé,
mézesen édes
lét kever eggyé.
Felszabadultan
kóstol a népség,
szíves a gazda,
ám, aki kér még,
kedvesen inti,
huncut a murci,
s kérdezi bölcsen,
kend tud-e futni?
Telve a hordók,
kádban a cefre,
mennyei manna
forr ki szentestre.
