A Handó Mária felhasználó összes verse >>>
Visszaváró
A kertek alatt játszik az utolsó napsugár.
Halvány fénye az alvó háztetőkre rávetül.
Pillád még rebben néhányat felém,
aztán eluralkodik rajtunk a közöny.
Álmaidban másként látod a világot.
A nappali fény újra rádköszön.
Tetteidet újra-deformálod,
álmaidban minden összejön.
A kertek alatt játszik az élet,
apró kezeivel integet feléd;
a tetők ormain virágzik az este,
üres a város, hiába keresnéd (meg) őt.
Hiába keresed, hiába kutatod.
Arcát csak más arcában leled.
De hiszed még, hogy egyszer visszatér,
s a kertek alatt játszik még veled.
