A Farkas Ilona felhasználó összes verse >>>
Kései szerelem
Fák alatt, lombok közt oson a szerelem
Megérint – ah, dehogy – nem engem keresett
Nem hiszem el, pedig érzem a szívemen
Kérdezem: lehet ez betegen, öregen?
Ismerős az érzés: sok évvel ezelőtt
Csillagom állása volt ilyen kedvező
Nem várt, nem remélt szerelem köszöntött rám
Az örökkévaló kedves volt, öröm várt.
Sok volt amit elvett, vagy sosem adott meg,
Életem alkonyán járt nekem a jótett.
Vivát Vivaldi, a „Négy évszak” boldogít,
Lángoló szerelmem még inkább mámorít
Az esti homályban csapong az én lelkem
Netán a szerelembe vagyok szerelmes?
Az állomáson szómat nem azok várták
Kik érzelmem sikolyát értik és látják.
Mert felette volt értékem az átlagnál
Köröttem lévők ezt sohasem díjazták.
A kétszer kettő öt semmiképp nem lehet
Végső számolásnál korrigálni kell ezt!
Édes, bús borzongás fut át a testemen
Remegő kezemen, bicegő léptemen
Milyen a külleme tudni sem akarom
Örömöm, vígságom Őhozzá aratom.
Hangod vagy alakod, kezed vagy szép szemed
Ki tudja mi az mi vonz hozzád kedvesem
Reggel és éjszaka, bármikor, bármerre
Szüntelen Ő cikáz előttem, mellettem.
Utoljára nyílik virág a szívemben
Illatos, szép színű, tán sárga, tán veres.
Simítom, becézem, vigyázok rá szépen
Sokáig kell, hogy illatozzon még nékem.
A hidegtől egyszer mégis elhervadna,
Illatát, bársonyát szívemben otthagyja,
Szerelem ezer és millió csodáját
Viszem majd a csillagos ég balzsamán át.
Filo
