A Gelbmann Gábor felhasználó összes verse >>>
Az éjj sivatag csendjében
Az éjj sivatag csendjében, szelíd szavam szólít gyengéden. Mert más mosolyát nem kérem, szemed fénye nélkül elvérzem. Az átlagtól eltértem, hogy a legszebb angyalt megkérjem. Tekintete miatt megtértem, te nem mehetsz el nem még nem. Hol én daloltam nem régen, szivárvány légy a vendégem. A célom soha nem vétem, hogy örök legyen emlékem. Valósággá dermedt álom, mely fénylik mint a márvány. Hisz a legcsodásabb bálvány, eső után szivárvány. Hhisz perzsel a járvány, mit pecsétel a látvány. Rémlik mintha látnám, hogy talán ő is rám vár. Az emléke még táplál, a szívem meg nem hátrál. A szívem meg nem hátrál, hisz a bizalom egy nád szál. Hálás vagyok mindennap, hogy megláttalak téged. A láng belülről éget, érzi a kölcsönösséget.
