A Kiss Dávid felhasználó összes verse >>>
Ars poetica borús időben
Az árnyékok alakzataiban már régóta
nem találom a jelentést.
De meg kell írnom azt,
amit másképp megélni és megérteni
nem tudok.
Lustán nyeldesem a cseppfolyóssá
lassuló időt, fiatal éveimet.
Túl a lüktetésen, és túl a hangzatokon
már épülő tudatrendszerek vannak,
kibomló érzéshalmazok,
hitet és célt kereső lélekmozdulások,
én.
Természetesen választódtam ki ide,
még az egyedüllétben sem lehetek magányos.
Egy levegőre fújnék ki mindent, ha lehetne,
de az akusztika zárt közege köt,
a tökéletesen megformált hang: illúzió.
Miért nem rímelek önmagamra?
Egy évre halkítom el a hangom
és szűröm meg a szavam.
Élményeim magzatburkába zárva
megtermékenyítem magam.
