A Kiss Dávid felhasználó összes verse >>>
Látképek II.
Látja Isten, hogy állok a napon.
Fák sorakoznak a hegyek elé,
kiszélesedik a horizont.
Vizet merítek mély kutakból
és egyre csak megyek,
kijárt úton,
önmagammal párban
a fodrozódó napsugárban
a bizonyosság felé.
Valahol a közelben gyár van.
Csak a kéményét látni,
túl a dombon,
ahogy sóhajt,
és már nem tudom, hogy
ott oldalt
a néha fel-fel sejlő
napot előlem
a füst rejti-e,
vagy a felhő.
Az ég még kék,
de kint az este halvány fonalakból
és összemázolt tónusokból
lassan jelenlétté formálódik.
A vonatablakból már csak saját magamra látok.
