Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Kiss Dávid felhasználó összes verse >>>



A magunk formái

1.

Először a kontúrok. A sejtés csak látszólag,
valójában a tapintás az, ami megismer.

2.

Abban a pillanatban megfeszülünk majd,
akkor mindketten érezni fogjuk egymás rejtett
lélekrezdüléseit,
abban a pillanatban vállalni fogjuk majd a bűneinket,
mert együtt az is könnyű,
abban a pillanatban neuronhálózatodon a teremtés
minden információszilánkja egyszerre halad át,
abban a pillanatban az öröklét
feszültségei harmóniába oldódnak,
abban a pillanatban éber leszek,
öröktől fogva az,
abban a pillanatban áldozat leszel,
eleve elrendelt.

Abban a pillanatban az ablakra sóhajtod a kéjt,
én pedig a párafoltba rajzolom majd
szíved ziháló szinuszritmusát.

3.

A tavalyi kőből szobrot faragtam,
a jelentésalakzatok repedéseiben
mindketten elférünk.

4.

Kőtömbök és kőtáblák,
kőkereszten kő-Krisztusok.
Elmúlt korok reliktumai az
állandóság és a folytonosság
egyensúlyi helyzetében.

5.

Átérződik a sorokon - mint bőrön át
a szerelemdübörgés - a kontextusok térszerkezete.

6.

"s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben,
arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá!"

To Top