A Kiss Dávid felhasználó összes verse >>>
A magunk formái
1.
Először a kontúrok. A sejtés csak látszólag,
valójában a tapintás az, ami megismer.
2.
Abban a pillanatban megfeszülünk majd,
akkor mindketten érezni fogjuk egymás rejtett
lélekrezdüléseit,
abban a pillanatban vállalni fogjuk majd a bűneinket,
mert együtt az is könnyű,
abban a pillanatban neuronhálózatodon a teremtés
minden információszilánkja egyszerre halad át,
abban a pillanatban az öröklét
feszültségei harmóniába oldódnak,
abban a pillanatban éber leszek,
öröktől fogva az,
abban a pillanatban áldozat leszel,
eleve elrendelt.
Abban a pillanatban az ablakra sóhajtod a kéjt,
én pedig a párafoltba rajzolom majd
szíved ziháló szinuszritmusát.
3.
A tavalyi kőből szobrot faragtam,
a jelentésalakzatok repedéseiben
mindketten elférünk.
4.
Kőtömbök és kőtáblák,
kőkereszten kő-Krisztusok.
Elmúlt korok reliktumai az
állandóság és a folytonosság
egyensúlyi helyzetében.
5.
Átérződik a sorokon - mint bőrön át
a szerelemdübörgés - a kontextusok térszerkezete.
6.
"s mi felszalagozva és megkoszorúzva a dörgő időben,
arccal a tengernek itt feszülünk öntve szoborrá!"
