A Balogh Ibolya felhasználó összes verse >>>
Téged szeretlek!
Hideg téli éjszakán téged szeretnélek látni.
Hó és jég borította üres mezőn foglak várni.
Akár nyáron egy délután az izzasztó hőségben.
Ezentúl téged akarlak szegénységben, bőségben.
Ha egy őszi reggel az esőtől ázna a testem
Szembe jönnél velem te, akibe beleszerettem.
Majd szomorú, bágyadt arcom láttán megvigasztalnál.
Az esernyődet lassan felém tartva átkarolnál.
Végeérhetetlenek a gondolatok fejemben,
Te örökre itt maradsz az én emlékezetemben.
Csak kapd el és ragadd meg erősen azt a kötelet,
Amely hozzám köti végleg már a te életedet!
Mert én ezek után is egyedül téged szeretlek.
