A József Juhász felhasználó összes verse >>>
A fènyes lovag.
A törtènet,mit elmesèlek,
Zsigmond király fènyes, remek
Uralma idejèn esett meg.
Varsóban a vár alatt,
Mihez közel a Visztula part.
Mint a kamarás írnoka,
Bejártam volt az udvarba.
Munka után napnyugtára,
Betèrtem egy kis kocsmába.
Mèzsert ittam nagy kupába.
Asztalomhoz telepedvèn,
A lócám másik vègèn,
Lovag ült,kinek kèpèn,
Bor ès bánat látszott,
Na meg furán világított.
Ezen különös kinèzet,
Bizony kíváncsivá tett.
Megszólítám az asztal felett,
Legott el is sötètedett.
Ím\' a mese,mit elkezdett.
Kèt hónapja kezdődhetett,
Midőn városunkba èrkezett,
Kísèrvèn a Szász követet.
Az volt a fő feladata,
Hogy a csapatát ellássa.
A várnegyedben kereskedès,
Az èlelem itt, s nem is kevès.
Mellette egy italmèrès,
Ebből meg a ser ès a bor,
Dalolhat az egèsz tábor.
E helyeken szolgáltak a leányok,
A lovag szerint boszorkányok.
Jobban fülelek, mert e talányok,
Mikből könyvet írni kèszülèk,
Szörnyűsèges rèmmesèk.
Íme ez a három leány,
Kikkel lovagunk szóba állt,
Kivált, ki a söntèsben állt.
Fiatal szeles leányka,
Krakkóba megy ispotályba.
Megátkoztak, tönkre tettek,
A serembe mit kevertek,
Attól szörnyű nyavalyáim lettek.
Kezem lábam most is sajog,
A bensőm meg görcsöl, s forog.
Gyógyítóm,egy öreg káplán,
Kinek nem volt haja, csak a hátán.
Mondá: Megszállt engem a sátán.
Ördögűző italt adott,
Attól ilyen különös fènyt adok.
Többè a boltokba nem járok,
A munkát, mit ellátok,
Az apródomra bízok.
Mert ilyen rút fènnyel,
Csak itt ülhetek jó esèllyel.
A leánynak is üzentem,
Egy galambbal, mit elcsentem,
A ketrecből, mit hozott a postamester.
A nyavalyát, s az átkot vegye le,
De a galambot lelőtte ès megette.
Kèrdezèm:Azok a leányok,
Mièrt hiszed,hogy boszorkányok?
Ezen vádak bizony veszèlyesek reájok.
Mivel az elmúlt hèten,
Hatot ègettek meg èppen.
Ès hogy mièrt pont veled tettèk,
A csúf tettet,mit elbeszèltèl?
Mondá:Három ève volt szerencsèm,
E városban egyőjüket jól megnèzvèn,
Kótyagosan jártában-keltèben.
Oly èrdekesen lejtett táncot,
Mint,ki èppen füvet szívott.
Èszrevett ès felocsúdott,
Rosszallóan reám nèzett,
Meglehet,hogy evègett.
Mit beszèlsz,te szerencsètlen?
Ki a táncát nèzte règen,
Ezt az átkot kapná szèpen,
Eme kocsma tele lenne,
Ès a fáklyák fènye sem kellene.
A káplánra visszatèrve,
Varsóban soknak kèpe,
Haj nèlküli,templom szèpe.
A hátukat meg nem látni,
Mert a testrèszt csuha fedi.
Hogy láthattad,nem tudom?
-A ruha szakadt volt,barátom.
-Tèged becsaptak,úgy látom.
Mit fizettèl az italèrt?
-Száz aranyat egy iccèèrt.
-Nahát,menten berosálok!
-Sakkozni is tudsz? Ez átok.
-Tulok! Ebbe rögvest belepusztulok!
Szóltam neki mèrgesen,
Ès a fejère borítottam serem.
Mit mondhatnèk,jól esett,
Otthagytam a bolond idegent.
Emlèkszem az arcra,miről ser csepegett,
Fènye tompán rám vetült,
Fejèről a kupám lerepült.
Egy hónap múltán hallottam,
A lovag most már otthon van.
Èldegèl a családjával,
Valahol Szászországban,
Náluk mindig világos van.
Jómagam tovább írom könyvemet,
Keresem buzgón a rèmsègeket.
Minap bejártam sorban az üzleteket.
Azt is,miről a lovag beszèlt,
A söntèst is, hová ő is betèrt.
Belèptem ès mit láttam?
A káplánt szakadt csuhában.
Egy leányt,ki a pult mögött állt zöld ruhában.
Megszólítám: Kèrek mèzsert nagy kupában.
Italomat elvève,leültem egy sarokban.
Onnèt figyeltem őket,
Amint èlènk beszèlgetèsbe kezdtek.
Ám egy fertály óra,s èszrevettek.
A leány okulárèt tett fel,
S reám nèzett zöld szemekkel.
Oly átható volt tekintete,
Kupám megingott kezemben.
Hang fejemben:Tűnj el innen idegen!
Inamba szállt bátorságom,
Megigèztek,most már látom.
Szèket,asztalt felborítok,
Csapot,papot jól otthagyok,
Meg kell nèznem kint a napot!
Hat sikátort átrohanok,
Többè erre sosem járok.
Ti is jobban teszitek,
Ha e söntèst elkerülitek.
Így került be a törtènet,
Könyvem kellős közepèbe,
Ezzel itt a mese vège!
Epilógus.
Ezen mese szereplői emberek,
Ám csak kitalált szemèlyek.
Netán,ha magatokra ismernètek,
Csak a vèletlen műve lehet.
Vagy mègsem? Ezt ti kell,hogy eldöntsètek!
2018 szeptember.
Hogy ez milyen égő!
Ismerős a szlogen:
\"Kossuth rádió,a szavak ereje\"
Addig folytatódik,míg legalább egy bocsi el nem hangzik mindegyiküktől,és nem ám írásban!
